Napsugár blogja

Ilyenkor Karácsony felé közeledve,
A magány fogságában élünk csüggedve,
Párkapcsolatban élők is kétségbe vannak esve,
Azon töprengnek kapnak-e ők elég szeretetet,

Ilyenkor Karácsony felé közeledve,
Éppen a nagy vásárlási forgatagban szétnézve,
Felgyorsulva futnak bennünk az érzések,
Bájos szempár összevillanásával szemezgetnek,

Ilyenkor Karácsony felé közeledve,
Valahogy mindenki kétségbe van esve,
Habzsolná a jót, mit egész évben elengedett,
Hisz biztonságos menedékbe melegedhetett,

Ilyenkor Karácsony felé közeledve,
De furcsák is vagyunk elmerengve,
Felborítanánk a biztost holmi kalandért,
Azért, mert a szívünkbe szeretethiány elfért,

Ilyenkor Karácsony felé közeledve,
Becsüld Ember azt, mi neked megadatott!
Értékeld egészséged, mert élnek betegek,
Akik mindenük odaadnák csak, hogy erősödjenek,

Ilyenkor Karácsony felé közeledve,
Jobban értékeld, kit párodul melléd rendeltek,
Mert nézz magányos embertársad szemébe,
Ki egy jó szóért életének ajándékát adná cserébe,

Eltörpült félelmem, beforrt szívhegem
Áttetsző légöbölben, szertefoszlott kétségem,
Visz a légáram fokozatosan repít, szárnyaltat,
Légnemű lényemről elapasztod párolgó esőcseppem,

Magasabb atmoszférák légterébe szállva lebegek,
Éteri libbenésünkben borzongva összeremegek,
Égei- tenger megáradjon, úgy szárnyaltass!
Vágtatunk, suhanunk, rengenek földi homokörvények,

Fényáramban siklunk csillag- lagúnák felett,
Felszínemre hulló záporpára parányi csöppeket ejtett,
Lebegtess, lebegtess, szilajságaim Dáriuson betörtek,
Hullámzunk, hullámzunk, fjordokon csobogásunk csendesedett...

Ne kottáz hozzám többé Éneket...!
Én soha nem kértem tőled érd el a kék eget
Érzékeny virágom nem hajt vezényszóra szerelmet
Nem hat át a varázs, mi diktálja a szerzeményeket!

Ne kottázz hozzám többé Éneket...!
Én soha nem ígértem a dalodhoz szépeket
Húrjaimon a barátság hangjegyei húznak verscsengőket
Engedj szabadon szállnom ne formálj rólam rímeket!

Ne kottázz hozzám többé Éneket...!
Hallottam kikeletkor a pacsirta kedvemre csicsergett
Kinyílt szívem a réten hevesen repkedett
Szívotthonomnál csak a kék madár rakhat fészkeket...