Istenhez közel

Napsugar0607•  2024. január 27. 16:59  •  olvasva: 58

„A fák kezei égbe kulcsolódtak”
S én egyenes háttal, hattyúnyakkal,
Istenhez közel eggyé váltam vele
Ősplatánnal, az ezeréves fával,
Átöleltem karjaimmal törzsét,
Lélegeztem, lélegeztem mélyen,
A friss erdei levegő üdítette létem,
Színt kapott arcom, oxigénnel telt a tüdőm,
S, mint álomkép álltál előttem,
Föld felett lebegett egész lényem,
Képzeletem játszik, vagy itt vagy?
Hús, vér tested keresem ujjaimmal,
Érintelek, tapintom alakod,
Lassan felnyitom csukott szemeimet,
Óvatosan, nyugodtan, nehogy elsuhanj,
A természet színeivel egybeolvadj,
Ajkaimon megérzem forró leheleted,
Feszülök a fa törzsébe. Akarlak!
Csókolj! Csókolj meg végre, lágyan.
Puha szád rám tapad. S a fába belelapulunk.

Idézet: Szabó Lőrinc Zavar c. verséből.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2024. január 27. 18:32

Kitűnő soraid lelkemhez is közel.....