"Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van."(Oravecz Nóra)
Napsugar0607 2025. február 26. 19:08 olvasva: 112
Olyan vagy, mint voltál rég,Olyan cicás, és a szemed kék,„Csak a túlvilági város fénylettCsak megszoktad hódolatom”Szeretlek, és már nem akarom nélküled,az életet, vagy színházat játszani,Érzem féltelek, Te vigyáznál rám, tudom,Formálsz, formálódok, együtt alakulunk,Lebegek a szabályos füstkarikáidban,Veled édes a gyönyör, nélküled gyötrő pokol.Húzz közelebb! Ne engendj messze!Ha távolra megyek, hogy találok vissza?Gyűrű sem kell! Van egy ezüst.Formás gyűrűsujjamon pont jól mutat,Divatjamúlt házasságot nem akarok!Magányom iszonyat! Szeress, ahogy vagyok.