Engem keres? Hölgyem?

Engem keres? Hölgyem?

Emlékszem hűvös őszi idő volt aznap,
Rakoncátlan hajtincseimen nem volt kalap,
Vállamhoz ért fürtjeimet esőcseppek csapkodták,
Siettem, úgy siettem hozzád!
Izgatott voltam, szívem hevesen dobbant,
Nemsokára együtt leszünk, mi ketten, el sem hittem,
Egy év után kivirágzott szerelmünk szirmait széthintettem,
Pályaudvarra szapora léptekkel érkeztem,
Zavartan néztem az információt hanyadik vágányra érkezel,
Felmentem a peronra süvített a szél, hajam jól összekócolta,
Beért a vonat nyugtalanul néztem a leszálló utasokat,
Kissé idegesen kerestem a tömegben arcodat,
Megöleltél hátulról, összekulcsolt tenyered hasamra tapadt,
Engem keres? Hölgyem? fülembe súgtad
Megfordultam arcomra fénysugár derült,
Ölelkeztünk szorosan szívünk önfeledten repült,
Elrobogtak a vonatok mellettünk, de bennünk megállt az idő,
Kizártuk a hangokat csak egymás szívének zakatolást hallottuk,
Nem haladt tovább a perc, abban a pillanatban a szél is elült,
Csókolóztunk felhevülten, és egyre szenvedélyesebben,
Nem törődtünk a körülöttünk lévő embertömeggel,
Követelőzően akartál alig tudtunk jóllakni egymással,
Csak Te léteztél, és Én, megszűnt a világ számunkra,
Csemegézve mazsoláztuk egymást egész éjszaka,
Szerelmes sikolyok susogtak házamba,
Hajnalban nyirkos bőröm sós ízeit lecsókoltad,
Szétzilált hajfürtjeimet ujjaiddal igazítottad,
Fölém hajoltál, s elfulló hanggal kérdezted
Engem keresett? Hölgyem?
Válaszom fátyolos tekintetemből kicsordult könnycseppem,
S, mint tüzes szerető ismét úgy csókoltál 
Vad tangóra lendült a latin éjszakai mámor
Odaadón bújtam hozzád egymásba olvadtunk egészen.