Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Cseresznyevirág-Sétányon
Napsugar0607• 2017. január 25. 20:43
Ott a sétányon felébresztettél rózsaszínálmomból,
Reggeli opálfény utat mutatot magányomból
Harmatcsep gyöngyöződött arcomon,
Hegyikristály átlátszott rézkarcokon,
Hullatták ránk a cseresznyevirágok szirmukat,
Az illatos levelek egészen elleptek bennünket,
Leültünk a forráshoz merítettünk csókokat,
Homlokomra göndörítettél fürtvirágokat.
Cseresznyevirág parkon hagytunk édes emlékeket,
Hirtelen feltámadó hideg szél, átfújt szívem melegén!
Sűrűn szitáló gyöngyesőben ázott szerelmünk gyökere,
Sírt az Én szívem! Zokogott! Pacsirtaszólam reflénén.
Süvítő hidegben parkunk virágai dideregtek,
Befagyott a tó, s elválasztott tőlünk hegyeket,
Magányos sétáimon jégbordák horzsolásai recsegtek,
Csókjaid őrzöm, amit a sétányon átéltem veled.
Steel2017. január 26. 19:35
Átérezni benne minden kis szívrezdülésed... Megérintőn szép.