Cinegém könnycipője

Lett nekem egy cinege madárkám
Csak úgy üldögélt a vén diófán
Szomorú szemem talán megnézte
Bánat borítja biztosan megsejtette
Közelebb szállt hozzám egy alsóbb ágra
Bennem meghalt a fénysugár jól látta
Csak néztem az elkomorult világot
Elfutott a nyár meghervasztott száz fényvirágot
Fáradt vagyok, nagyon megfáradt
Fáj a csönd! a hang kiszáradt!
Sápadt vérem lassan csordogál
Lustán elapad verő vénámnál
Éltető vizet! Adjatok egy új szívet!
Tűröm a fájdalmam nem kiáltok!
Nem hadakozom tovább! a halál jó cimborám!
Ily szürke est alatt röhögünk az élet fintorán!
Cinegém, míg így elmélkedem
Nesztelenül vállamra röppen éppen
Kicsiny madárkám, ha elmondhatnám
Ólomsúlyos fájdalmam veled megosztanám
Könnyebb szívem veled szállna éppen
Száz sebből vérző pitvara nem forr össze sohasem
Szeretetmorzsákat cinegémmel csipegetem,
ha lenne egy új szívem, mi sima lenne nem sebhelyes
Íriszem nem lenne ily nagyon pikkelyes
Megbántották, becsapták, szóval, tettel, ahogy tudták
Szerelem, ha mellém szegült csalfán hegedült!
Végzetes szúrást szívemen mégis az okozta
Szívem mindkét pitvarát jó erősen átszúrta
Szétszakadt a testvéri vérvonalam!
Foltozni sem szabad titokban!
Megtört szívemen az azonos metszésvonal
Könnyem szívemben zubogott kővé dermedtem!
Rekeszizmomon megrekedt könnyerem
Utat nem talált lezúdulni nem tud könnyen
Érzem szétfeszíti egészen mellkasom
Szeretetmorzsákat cinegémmel csipegetem
Könnycipőjében szökdel kézfejemen
Halálfelhő fekete varja felénk reppen
Hull, hull az eső kíméletlen....