Árva kislány

Árva kislány nem várja a gyermeknapot,
Születése óta intézetben lakott,
Szüleit nem látta még soha,
Szomorkodott, sorsa hogy lehet, ily mostoha,
Nevelőivel kimentek a ligetbe,
Ott sem oldódott fel a szigorú fegyelembe,
Irigykedve nézte az örömteli gyermekarcokat,
Tiszta fényű, édes szülői mosolyokat,
Búsan figyelte a bazsalygós gyermekeket,
Csupa szívvel kaptak szülői szeretetet,
Körhintában forogtak körkörösen,
Belekucorodva anyu, apu ölébe,
Csúszdán csúsztak pajkosan,
Hullahopp karikáztak cikkcakkosan,
Látszott rajtuk szeretetben élnek,
Cinkos hanggal nevetgéltek,
Árva kislánynak könny szökött szemeibe,
Soha nem élt édes szülői szeretetben,
Ábrándozott róla milyen lehetne,
ha édes szüleivel élhetne
Szóltak a nevelők menni kellett,
Kötött szabályokhoz alkalmazkodni igyekezett,
Kedvetlenül nézte szobájából az intézet kapuját,
Gyermeknapon sem láthatja az Anyukáját,
Álmaiban sokszor elképzelte milyen lehet,
Édesanyjánál nem látott szebbet,
Éva nevelőnő nyitott be szobájába,
Kontyban feltűzött hajával kissé szigorú arcvonású,
Mindig pontosan betartatta a házirendet,
Árva szíve most még jobban sajgott, szepegett,
A ligetre gondolt és a sok édes szülőre,
Nevelőnő hűvösen megfogta vállát,
Kezébe tette gyermeknapi ajándékát,
Egy hajas baba volt göndör fürtökkel,
Könnyezet a baba szeme az övével,
Szemét lesütve megköszönte ajándékát,
Nevelőnő megsimogatta copfba kötött buksiját.