Ars Poetica

Tudod az írás olyan nekem,
mint a csecsemő első lélegzete lételemem
Ébredő Napanya életerős Sugárleánya
Hömpölygő felhőtengeren életmentő szó-bárka

S, ha szó-kikötőmön révedezel
Akvarellem szimbiózisán létezel
Akrilon színtiszta pasztellek
Lélekhídon világító aranyokkerek


Esti csendéletben pisszegő igézet
Kavargó ábrándok zsongó porszemek
Napraforgóra csorduló fényszemek
Lelkem lantján zendülő finom érzésrezgések

Torkomat szorító, fullasztó  hangcsomó
Kioldatlan érzelemgubanc eleven-vádló
Írói vénámban tompuló lüktetések
Ébrenlét, s álom egybefolyó napszínek

Látod pennámon szárad a tinta?
Hidegvörös számon szomjúzó ihlet
Homokdűnén sivatagi rózsa lenyomata
Bambusznádban hármas misztérium pilled


Egóm graffitije törtmárvány portré
Depresszióm jelzője szürke reggeleké
Szívdamaszton hűség nem repetál
Kasmír kelmémen holtidőm vegetál



Szósodrásban csapong lírai szárnyalásom
Kvarcos szómozaikból formálom alkotásom
Kérdeznéd, mely szél szólítja lírai vitorlásom?
Szószellő alteregója szó-suhanásom.