A kék kalapos néni

Egy eldugott sétányon ülök, és várom a munkaügyi telefonhivás véget, amit diszkréten távolabb bonyolít le az én kedvesem.
Csak cigizek, és nézelődök.Olyan nagyon távoli minden.
Csak egy kék kalapos nénit látok, aki tavat nézi, és galambokat etet.
Nemsokkal később, oda jön hozzám. Mintha valaki küldené.
Megkérdezi, kissé remegő hangon, van-e esetleg zsepim, hát ő tegnap az övét kimosta. Fene azt a rejtett zsebet.
Elkezdünk beszélgetni, kérdezi a néni, mintha minimum már ezer éve ismernénk egymást, de még ő sem néz ki ezer évesnek...
Van-e szerelme kislány? Már azt hittem, a szokásos idős monológ következik, és meglepődött tekintet, miért nem vagyok még minimum férjezett? A főkötőm is elkeverdett valahol, vagyis jobban hangzik, minthogy sosem volt.
Aztán folytatja a néni:- "Szerelmed biztos sok volt gyönyörűségem, de olyan igazi? Vesztél már el valaki szemében?"
Nem tudtam, vagy nem akartam válaszolni?!, talán nem is kellett. Talán nem is számít az, itt és most.
Mesélt mint végül kiderült Etelka néni, az Ő 'Jóskájáról.
"Daliás egy legény volt, idősebb volt nálam 5 esztendevel, még a szomszéd faluból is belé volt szerelmes minden jány, sőt asszonyok is, no hát ki is használta ezt. Vakító egy kék szemei voltak, jajj ha mai napig rá gondolok.." Sóhajtott a néni, és gyengéden megigazgatta kék kalapját
Mosolyogtam, szeretem az ilyen igaz szerelem történeteket... Valahogy Etelka néni, és Jóska bácsi korában, minden olyan szebbnek tűnik.
Majd folytatta a néni:- " a bál után hazakisért, mindenki sárga volt az irigységtől, hát hogy lehet 'mán egy szegény kisjány és a Jóska?  Azt hittem én leszek a felesége,- mondta elcsukló hangon...
születik 2 gyerekünk elsőnek egy fiú, aztán egy kislány, rendje módja szerint. Milyen buta voltam" sóhajtott a néni
"Jóska nem sokkal később megházasodott, rangja és módja szerint, egy igazi Lady-vel.
Az esküvő után eljött hozzám, és azt mondta: leszolgálja az idejét, és visszajön, nem mindig van választás, de nekünk lesz. Az idő kedvez.
Vártam, és vártam, közben megöregedtem... Tudod gyönyörűm rosszabb ez mint özvegynek lenni, pontosan a hetvenkettedik éve várok. Az én Jóskámra, noh, visszajött ő, 15 évvel ezelőtt, ahogy megígérte. Azóta megint elhagyott, elvitte tőlem a rák.
Eddig egyedül cipeltem ezt a súlyos terhet, most megosztottam veled.
"Mindenki szívének van egy párja, és ha összetartoztok, azt sem ember, sem folyó, sem idő  nem választhatja el. Te olyannak tűnsz mintha én lennél."
'Azt hiszem, én is kék kalapos Etelka néni akarok lenni