NHI blogja

Gondolatok
NHI•  2009. augusztus 28. 15:44

Kő csikorog

Szó keres kiutat
sebesre rágott ajkak közül,
világra veti magát,
s úgy vonaglik a vizsla szemek előtt
véresen,
mint kétszívű, csupatörzs torzszülött,
elnyíló szájában
sötét csend,
súlyos, alaktalan
hallgatás.

kő csikorog

Lehajolok érted,
szép gyermekem,
fond körém száz kis karod,
hordlak,
kő csikorog fáradt léptem alatt,
nem látszik fogyni az út.
Szorítlak, kisded,
míg nem lesz levegőnk,
részem leszel,
s megszüllek megint,
ha csendem üresre kapartad
odabent,
ha már lebbenni leszünk
képes,
most mozdulatlanná ölel
anyád,
hunyd le óriás kutyaszemed,
korán van még,
aludj, néma kincsem:

a lélek életre zuhant
szárnyas szava.

.

kő csikorog
nincs alku
égbe kiáltalak ember
csendem szól
szóval imádkozik
mind aki nem tud
s hallgatni nem mer

NHI•  2009. augusztus 13. 11:43

Karc-poetica

Finoman int a babér öreg csipkeszéle, méltósággal fúlni, főzelékbe, s fel nem dúlni a tányért, ez a művészet.


Eljön az a kor,
amikor
lankad a lélek,
s a kitágult test
úgy lóg rajta,
mint vézna gyereken
a nagykabát,
az ember önfeled
és másnak él,
az dönt, hogy
mikor, ki,
mit beszél,
csak a renomé
a fontos,
a sejtek pontos
morzejeleit
elnyomja a
gyanakvás zaja.

 


Véresre marja az ínyt a kenyérmorzsa, ránézésre is ízetlen a káposzta torzsa, már a gondolat se harap, morogni mégis, ez a művészet.

 


Talpra fordít
az ágy,
még utcára lök
az izom,
dolgozz!
A fej körbefordul,
s míg tanakszik
magában,
merre lehetnek
még az álmok,
a talpat lerántja
sorra az utcakő,
ez volna a járás,
egyenes hátú
humanoid kirakat,
hóna alatt bágyadt
irányvektorokkal.

 


Emlékekből kerít pokrócot maga köré a szív, hevülni hiába hív a meg nem termelt hő, érzést izzadni mégis, ez a művészet.


Megnyílik
énekelni a torok,
s hol egykor
robbanásra kész
puskaporok
mondtak törvényt,
most púder
a domb,
a gomblyukba tűzött
régi rózsa nyakszántó
vörös rúzsa
helyén szájcserép,
az őrület helyébe
örülhet, ha lép
egy kevésnyi
bizser,
s mit mond
a nyelvre vont saját
rigófütty,
sóhaj
vagy légkalapács:
hogy csitt,
kicsi,
nem te,
szóljon most
a sok más
sommás vélemény,
te nem,
de ez mind enyém,
aludj el szépen,
kis blamázs.