Fráziskésés

Mind, aki hallani vél, ideint,
de ha rejtekem őrzi a csend,
puha bársonyos álmokon illan a szél,
hova illatot ejt be az ablakon át,
ülök árva magamban, mint
a ma álmaiból nőtt jajlila,
ringó orgonaág.
Idebenn,
hol a dal szeme nyílik, elém szalad újra a szó,
neme bús, feledésbe merült
igenek tetemén írt ponyvaremény.
csupa frázis, fürtjei közt buja vágy, no de lám,
ami csillan csak kicsi bádog erény,
deli nyakba leomló álarany érv,
ideáink  csüngnek, mint
füleinkben az  olcsó fülbevaló