MzMatus blogja

Humor
MzMatus•  2021. június 11. 22:19

Ma is mosollyal az arcomon fekszem le

A sors kegyetlen fintora, hogy életem 55. esztendejében, amikor más már csak learatja munkája gyümölcsét, és boldogan kezdi élni házasságának második, felhőtlenebbül boldogabb részét, amikor már csak párjával kell törődnie, csak az Ő érdeklődését ragaszkodását kell "szinten tartani", és élvezni vele az életet (túl a gyermeknevelés viszontagságain, az anyagi háttér megteremtésén, és egyéb nehézségeken) nekem egy "RESET" gombot ajánlottak fentről.

Sokáig nem bírtam ezt megemészteni (tulajdonképpen a mai napig), de bele kellett törődni a megmásíthatatlanba. (- nagyon hiányzol kedvesem)

Tovább kellett lépnem, s így eljutottam oda, hogy vén fejjel, mint egy tinédzser, ismét nők után "rohangálok". Öreg vagyok én már ehhez - ahogy egy régi, ismert film afroamerikai főszereplője szájából hallottuk oly gyakran (és akkor az olyan jópofának is tűnt) - de a kényszer nagyúr, és drága feleségem is "rábólintott", hát, nosza. Azóta is mosolyog rajtam.

Szabadidő hiányában a társkereső oldalak világában merültem el. Bátortalanul kezdtem el, de mára rutinos levelezővé váltam. Minden levelező partneremet komolyan veszem, s megtisztelem őket azzal - bár ők ezt nem is sejtik - hogy mindenkinek igyekszem mást írni. Ezt kihívásnak is tekintem, hisz gondolkodásra késztet, olyan szavak, szófordulatok kerülnek elő "valahonnan" amiket nem használtam már évtizedek óta. Egyszerre, természetesen csak egy hölggyel tartom a kapcsolatot, bár előfordult már kisebb átfedés, amikor érezhető volt, hogy a sorban korábbi nem fog működni.

Szóval próbálok spontán lenni, és nem használok kliséket, mindazonáltal van egy-két dolog, ami többször előkerül. Szeretek bókolni a nőknek (ez egyfajta gesztus feléjük, - a női nem tiszteletének megnyilvánulása részemről - hogy egy pillanatnyi örömet csempésszek az életükbe, minden viszonzás nélkül, csak hogy picit hozzájárulhassak ahhoz, hogy aznap is boldogan "szárnyalhassanak"), és minek örül legjobban egy szépasszony, ha a külalakját dicsérik, és hogy: - Nehéz elhinni, hogy ennyi idős, nyugodtan letagadhatna 5-10 évet. Ehhez füllentenem sem kell sosem, mivel a fényképek mellett megjelenő valós életkor mindig magasabb érték, mint amit a fotó sejtetni enged. Ennek persze az az oka, hogy a fényképet mindenki maga választja ki, és hát ilyenkor rendszerint 5-10 évvel korábbi fotók kerülnek elő. Mosolygok is ilyenkor, hisz ami szép az szép, tíz évvel később is. Nos, ez a "koránál sokkal fiatalabbnak tűnik" lassan már rutinná formálódott bennem, de épp miattuk, akik nem merik vállalni korukat, pedig nem kellene tartaniuk ettől.

Aki hajtott már szemben a forgalommal úgy, hogy azt az előző nap még legálisan tette, bár akkor még nem is jött szemben senki, hisz a forgalmi rend változás az út két végén elhelyezett fránya táblák kicserélése után változott csak meg egyik napról a másikra, az megérti, milyen bajt képes okozni, ha a rutin vezéreli cselekedeteinket. Sajnos ez történt ma velem is.

Írt nekem egy hölgy. Bájos, szép arcú, korom béli, kb. 55-60 lehetett. De a kép alatt ez állt: "45". A fordított felállás annyira összekavart, hogy zavaromban a kezem vette át az irányítást, és rutinból ment is a "bók": - Nehéz elhinni, hogy ennyi idős. Éreztem, hogy valami eltér a megszokottól, de akkorra már lenyomtam az "ENTER"-t. Egy pillanatra megállt bennem az "ütő", ránéztem a képre, az életkorra, a bejegyzésemre, majd még egyszer, és újból megismételtem. A szemem járt, mint a motolla. Kétségbe esetten követtem el olyan fölösleges próbálkozásokat, mint a monitor ki/be kapcsolása, billentyű ütögetése, szóval, mint a prérifarkas az ismert rajzfilmben, majd megvakartam a fejem, és arra gondoltam:

- Hát, ez ennyi volt. Talán keresgélhetnék is tovább...

A válasz azonban nem váratott sokat magára. Kissé félszegen, nyakamat jól behúzva - mint aki attól tart, hogy hamarosan fizikai behatás éri a fejét - pillantottam a monitorra. Éreztem, amint a betűk életre kelnek, és fenyegetően integető végtagokat növesztenek, miközben hatalmas szájukkal folyamatosan pörölnek velem, egymást váltogatva, hogy szóhoz se jussak. Gondoltam már úgyis mindegy, lesz, ami lesz, essünk túl rajta. Meglepődve, s megkönnyebbülve olvastam levelezőpartnerem válaszát:

- Igazán nagyon kedves! Sok ismerősöm mondta már, hogy nyugodtan letagadhatnék a koromból 5-10 évet.