Mygan Humoros versek

Szerzőink irkálnak zöldeket

versekbe kevernek őzeket

gondolat borzongat

kóstoljak borzokat!?

bográcsban előbbit főzetek.

Párizsban behálózott egy kis őz

szemű, szende tekintetű dizőz,

ki rendre "azon" Malomban időz,

s tehetős gáláns urakat kifőz,

mint egy garanciális, új fritőz,

számos rajongója közül ki győz

titkos hálójában többet időz.

Betanító mentora egy kis ősz

 

kiérdemesült öreg kokott, ki

régebben e szakmából kopott ki,

majd korosan stricije dobott ki,

mázlija - gazdag pasit fogott ki.

A műsor helyett gyakran szopott is,

lecsukva nem volt, bár lopott is.

 

Művészneve csak parasztflancos Méry,

mert bájait aranyfrankon méri,

nem repedtsarkú Rákóczi téri,

bár a tarifát előre kéri.

Természete aranyos, tündéri,

aki, mit akar, bizton eléri,

 

s kinek - bár az ősi ipart űzi -

a lelke hamvas, mondhatnám szűzi.

Kedvenc reggelije tejes műzli,

mihez pletykarovatot betűzi,

s összes gondjaidat messze űzi,

ha pongyolája övét kifűzi.

 

Míg a bárban melózott meztelen,

a nyár kellős közepén szemtelen,

Párizsba szökött az ősz nesztelen,

de ő dolgozott tovább fesztelen,

majd elosont egy körre csendesen

- kevés stexem volt - sajnos, nem velem!

 

VIP vendég a Poet-on

 

Fogadjon zeneszó, citera:

megbecsült versírónk VIP-Pera.

Műveit becsüljük,

haragját kerüljük:

humorral megmaró vipera.

 

Pera

 

Mondani valóját csiszolva

burkolja versét szta-niolba,

amikor megsértik,

bizonnyal megértik:

megmártja tollát vit-riolba.

 

Arisztid panasza

 

Megmérték intelli-genciám,

restellem lanyhul pot-enciám,

vágyamat lombozza,

tünetet fokozza,

kifejlett inkonti-nenciám.

 

Villon panasza

 

Bajoknak forrása libidóm

hercegnők hálóját kinyitón.

Munkáló félelem

tyúkszaros életem

bevégzem créteil-i bitón.

Giliszta

   „Kúszik a fűben a földigiliszta,

     vackát elöntötte záporeső,

rég menedékbe kell jutnia - tudja -

     stíröli számtalan prédaleső.”

 

Egy irinyó-pirinyó

dilinyós, gilinyó-nak

csúfolt földigiliszta

iszkolt,

majd a gatyájába piszkolt -

a kis gizda - amúgy sem volt

egészen szobatiszta,

kevésbé sármosan,

ahogy volt sárosan,

s pőre bőre, nyákosan

csillogva

gyűrűi ránganak, amint

hason csúszva, kúszva

remegett, amíg

rejteket keresett,

nem akart keveset,

egy biztos menedéket,

ahova betérhet,

s van benne komfort kényelem,

mert munkált benne a félelem,

tartott tőle,

hogy rövidesen élelem

lesz belőle,

momentán ebéd,

húzta hát belét,

mert a nap állt delelőre,

látva fenyegető balján tőle

több madár ült a tetőre

lesve a tápláléklánc legalján

araszoló eleven kaját,

s az volt bánata,

kívánt gyors lábakat,

amellyel futhat,

mert átokverte járószerve

csupán néhány tucat

csúszómászó

csámpás merev kampóserte.

Mégsem ez lett a veszte,

a sors másként tervezte,

föléje árnyék vetődött,

s felszínre tört

szerfölött meggyötört

rejtőzködő skizofrén énje

-ketté hasadt személyisége-

a végzet midőn utol érte:

pontosan kettőbe metszve,

egy vaksi hapsi ásója elfelezte.

 

Tudjuk nem ő az első elvált,

kinek mozgása enervált,

mert jobbik felétől megvált,

ám nem ez a lényeg,

a gyűrűs férgek

életrevaló lények,

ezt megmutatják a szigorú tények:

elfelezve is vígan tovább éldegélnek.

Az első fele neve

legyen Benő,

a szája adott, a másik vége

később benő,

s abból lesz a segge,

úgy is, mint a hengeres

testét alkotó

elvékonyodó bőrizomtömlő

végbélnyílásként

funkcionáló  salakot ürítő szerve.

A másik felének neve

legyen Jenő,

pont olyan lesz amilyen ő,

tehát a vágott,

kissé már pállott,

növésre beállott

végéből lesz a segge,

vagyis a testét alkotó

bőrizom tömlő vékonyodó

végbélnyílásként

funkcionáló ürítő szerve.

No és a szája?

A természet vicces bája,

csak úgy, mint az embereknek

is gyakori jellemhibája

nos ezentúl - a segge lesz a szája.

 

E lények a parlamentben,

nekünk már fel sem tűnnek,

a tömegben észrevétlen elvegyülnek:

 annyi ott a valódi seggfej.

 

Tavaly a limerick portálon valaki indított egy sorozatot a bécsi mókusok színéről,  amibe többek mellettén is beszálltam:
Íme:
Bécsben a mókusok kékek,
utálják nagyon a féket.
Kérdik a bécsiek,
Mókus, ön mért siet?
Élete ítt ér majd véget!

 

Bécsben a mókusok zöldek,
Látni se bírják a földet.
Bécsiek aggódnak,
hálókat aggatnak,
mivel a vak ugrás ölhet.

Bécsben a mókusok rőtek,
ezért is kedvelik őket.
Csillognak csinosan,
pillognak pirosan,
csábítják sorra a nőket.

(bikádi)

néhány saját izelítőnek:

 

 

 

Bécsben a mókusok szürkék,

doppingra nincs nekik szükség,

szapora állatkák,

génjüket átadják,

legjobban farkukra büszkék.

- o -

 Bécsben a mókusszín okker,

ugrásban világrekorder,

villámgyors csenésben,

nagyon figyelj és ne

maradjon nyitva a koffer.

 - o -

Bécsben a mókusszín bordó,

éhesek, a gyomruk korgó,

mindegyik kéreget,

átverve népeket,

eleség van ott több hordó.

 - o -

Bécsben a mókusszín mályva,

ott álltam szájamat tátva,

amikor megláttam,

beittam megbántam,

azt hittem, be vagyok állva.

- o -

Bécsben a mókusszín azúr,

tudhatjuk fákon ki az úr,

felmásztam megfogni,

nem volt rajtam zokni,

talpamról lejött a plezúr.