K.Jozsef blogja

Beszürkülnek a hétköznapok
mindig úgy telnek, ugyan azok.
Néha jól jönne ,egy kis kikapcsolódás
élettől lemorzsolódás, Észveszejtve kirándulás.
Száműzetés lenne sorsom
életemet eldobnám mit egy rongyot.
Nem lenne idő se tér
mibe bele feledkeznék.
Élném kis életemet
boldog lenne, szívem lelkem.
Utazgatnák minden fele
bejárnám az eget s földet.
Azt tehetném, ehetném ,amit akarok
nem kell hozzá pénz, jog ,se hatalom.
Urak között Én lennék az úr
magam szolgája ,ki magát kiszolgálja.
Nem gyűjtenék Földi kacatokat
egészségre nagyom kincs se akad.
Egyre több ember adná fel
a hétköznapi életét .
Hol megszűnnek a szabályok, nincsenek határok.
Éled az életed, nincs forgatókönyv, nincs ítélet.
Meg szűnnek a gondok ,nincsen teher ,porhadó csontok.
Hol van az élet paradicsoma? vezet- e út valaha oda.

Havas tájban gyönyörködnek
könnyel tele szép szemek.
Látvány magában viaskodik, küzd
érzések törnek fel melyeket leküzd.
Festett kép lebeg maga előtt
kiborult festék a vásznon, mi bejött.
Elszaladt ihlet messze jár , mit tegyen
festékbe mártja ecsetét, így legyen.

Zimankóra jön, a hideg
lehullanak ,a földre
az első hópelyhek.
Lehullott az első hó ,
lesz itt öröm, jaj de jó.
Meggyúrjuk a hóembert
kezével sepreget.
Lábas lesz a fején
szén a szemén
orrában sárgarépa.
Fel vidulunk látványától,
mind a hányan újra.
Elő keressük a pókhálóval
beszőtt szánkót, lecsúszunk
a havas lejtőn ,jó néhányszor.
Szürkülődik lebukóban a nap,
gyermekek most élnek, játszanak .
Építsünk nekünk való, birodalmat ,várat
gyúrjunk hógolyót, vessünk véget a csatának.
Megkésve lassan ide ért
csillogó szemeket bevonzott a Tél.

Égi madarak szállnak repkednek
faágról faágra egyre közelednek.
Közelednek a madarak a madáretetőhöz
jóllaknak vissza röppenek az erdőhöz.
Számuk egyre több és több lesz
nem győzöm eleséggel mind ezt.
A csicsergésük netán nem múlik
egyre jobban fel is erősödik.
Fülem ezt a lármát nem bírja
ideje hogy a házba húzódjak.
Pedig én szeretem a madarakat
de ha így zajonganak ,
ablakon keresztül nézem csak.
Tűnődöm rajta milyen éhes ez a banda
sorba váltják egymást, mint rezesbanda.
Nótájukat el húzzák, szép dallamos madárdal
felröppen , elröppen és tova száll.

Fekete csikó patája kopog
elvesznek a hangok a nyomok.
Vágtat velem a fénybe
felfelé tőr az égbe.
Csillagokban gyönyörködöm
a hold felett Őrködöm.
Sörényében kapaszkodom
nyereg nélkül utazom.
Fekete csikó patája kopog
fülébe halkan suttogok.
Vigyen engem a pusztára
álljunk közéjük hajtásra.
Gémeskút tiszta vize
lovak szomját oltja ízibe.
Fekete csikó sebes táltos
a négy lába folyton táncos.
Alig pihen izgatott türelmetlen
hajtja a vére ,mindig csak előre.
Fekete csikó patája kopog
elvesznek a hangok a nyomok.