Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Kikeletre szomjazó szívek.
K.Jozsef• 2018. február 4. 12:33
Vessük el a tavasz virágát
a bokréta pillangó vitáját.
Kikeletre szomjazó szívek
beborítanak összevesznek a rímek.
Kőbe véset beteg fájó sorok
lepel fátylukat kínzó bokrok.
Madár ária, tova suhanó csendje
verejtékkel álmodó utolsó centje.
Papírlapra vetve, sorokba karolva
adtad ide lelked ,dacosan sírva dalolva.
Rózsatüske fájó keresztje, szemembe
nem hagy nyugodni, szorító kezembe.
Boldogan dobom oda reménnyel neked
vörös ajkadra, mi téged megillet s elvezet.
Elvezet oda meglátod ,
benne találod bontakozó virágod.
2018.02.02
Mikijozsa2018. május 27. 21:00
Nagyon szép, egyedi meglátás, csak gratulálni tudok, nekem a befejező rész tetszett különösképp, de nem csak az
Mikijozsa2018. május 27. 21:00
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Metta2018. február 19. 07:48
"Madár ária, tova suhanó csendje"
Szép lett!
K.Jozsef2018. február 4. 20:34
Köszönöm hogy itt voltál, olvastál!
R3ventlov2018. február 4. 14:44
Bizony, kikeletre szomjazik megannyi szív...