K.Jozsef blogja

Kellő nappal kelek
mit hogyan teszek
tudhatom de minek .
Eperfán bólingat
a tudat, hogy itt
hagytalak, meguntan.
Sokszor mondtam neked
ne jöjj, ha nem kisértelek.
A káprázat hevében
szívemet adom te néked
ez csak biztató ígéret.

Husz év elfeledett homálya, parásból fel lobbant lángja
sokáig évekig lelkét valami rágja
sejti ,de nem érti, tovább adjon -e rajta
boldogan vállalta az írást, papírlapra adja.

Becsben tartotta költeményt, elő szedte
leporolta ,olvasgatta, szavait megette
írását meg, kék tintába verette
előfordult néha szavát ,nem mindig értette.

Gyötrelmes volt ez a húsz év, várni de miért?
most tán ez a gyümölcs, is be ért
mert oly sok szó , a válasz elől kitért
néha jött valaki, szavakkal is megdicsért !