Övegh Zoltán

MotoszkaDaniel•  2021. július 7. 21:53

Robbantási akna 3.

Megfáradt híd korog. A gyomrát keresi, az lezuhant? Láb alá nézni! A sav marja korlát alatt a fémeket. A winchester-t oda be ne ejtse a fáradt kéz. Gránát görög a létrákon. Lőj bele a levegőbe. Amíg a levegőt nézik, azt hiszik, egy varjú károg. Te meg közben az acélbetéteseddel, akár kimászol.

A kukacra fújjál hajlakkot. Hátha meggondolja magát, mert éppen nekiállt s bontja a kupola alatt az egyetlen szabadon lévő járatot. Mélyebben morog, mint egy medve? Akkor kell még adni az arcának. Gyorsan szökkenjél, mint amikor a villám lecsap.


Lövések mögüled segítene? Három őr bakancs nélkül s neked segítenek. Óvd a testi épségüket, a golyóálló mellény nem védi meg mindentől őket!


Ugrás a bugyros vízbe? Van itt minden, csak ússz fel a partról. De az őrök is tudnak úszni? Szökkenés a tikkasztó udvarba, most pedig kuporgás a hallgatózó falakhoz! Jobb, ha úgy tudják, hogy meghaltatok. Akkor nem küldenek csapatokat utánatok s a méretes szikla túloldalán a szabadba kimászhattok.


(Half Life, 1998.)

MotoszkaDaniel•  2021. július 7. 21:52

Robbantási akna 2.

A hatalmas hídon a nagy láb megremeg.

Levegő szippantja fel a maradék savat. 

Lentről az íj már nem ajz nyilat

Talp alatt mélyen tátong az,

mi elnyel minden sötétet.

 

Nincsen ember a közelben,

de vigyázzák ezt a hangárt.

 

Minden merénylet bitófa lehet e mélyben a reménynek, ami soha nem öl meg.

Késleltetett járások és cseppegő falak,

veszélyes vizek csökkenő tömege!

Száguld feléd a nesz? Ha csuszkál is a bakancsod, bukdácsolj fedezékbe!

 

Omlik rád ezer raktár fala?

a kintről érkező ima sírja temet téged.

A szemetesládát is bedarálhatja,

tekerd fel magad benne a kétségbeesés csörlőjén

s ne nézz vissza.

Hangosan szavalsz? Csak kérdések jönnek egyenletes visszhanggal

és lüktető ütem az omló raktár falán,

az alagút megnyílt!


Tegeződj a vasúttal, de húzd be a nyakad.

A golyózápor üdvözölhet.

Gránátokat s tölteteket elő, erre nem a folyó nyeli el a hangokat.

A meg nem épült, félkész alagutak süvítik a lélegzetet.

 

Villám kényszerít térdre,

csapóajtót fel és nyomulás szemben a nappal.

Megadja magát benned a lélek? Innen már ne veszítsd el a hited.


Árnyék ostorozza a tűz nyilát fakó fekete lovas nyergében,

kólát be a csillébe. 

Ital automata mögé sikerül a szökkenés? 

Reteszt belülről be, most már lehet fényűző bunker e rejtek.


Nincsenek többé suttogó lövések. 

A hegyek gazdag villogásai között csak célozni kell arra, 

aki mozog. 

A sziklák forró baráti ölelése fészkeli a szirteket,

jobban érzi magát a bakancsom.

Újra fúj a szél s nem látom még őket, de hallom a madarakat.

Újabb méretes hangár. Ez miután nyílik, fel kell futni a tetejére!


(Half Life 1998)

MotoszkaDaniel•  2021. július 7. 16:27

Hosszú az út, harminchét km 2.

Amidőn a kihalt város nyögő morajait elnyelik a temető fejfái, nyílik meg a barlang hűs járata. Nem biztos, hogy pokoli meleg veszi körbe a megviselt testet, de vár minket ott a mélységben úszó tenger moraja mellett tempózva: az út végén a menyasszony érintése.

Meg kell mászni a híd minden visszhangzó pillérét. Itt nem a sodrás örvénylése tekeri a lábakat, a fenséges táj figyeli a lélegzet lépteit. Nem a fül cseng, alulról a pehely tiszta habok beszélgetnek s szólítják odatévedésre a szemem.


A naptető tarkította szurdok? Gyönyörű, csak meg lehet főni ott illetve belecsúszni a feneketlen holtág öböljébe. Ez nem fürdésre lett szabályozva, inkább hűsölésre. Megértem, ha egy katona férfiként is gabalyodó mámorral nézelődik a pokoli magasságú pillérek tetejéről. Pontozni tudja a sziklákat, azok szirtjeit. De tovább nem lát s ha nincs hajója, csak gyalogoljon inkább szakadozott kicsiny erkélyeken. Amerre a kíváncsisága ellát, az húsz kilométernyi tömör sós víz ringatózó merengése.


Ugorj félre egy pillanatra, mert valaki nem kötötte ki a tankot. Sok erre a nyaraló, csak kerülgetni kell a leparkolt szekereket. Az odúkban kiválóan lehet hűsölni s a csöpögő víz kisebb patakokat táplál amíg odakint tombol a hőség. Ki ne sodródj a kanyarokban, ha üldöz bármikor egy felbukkanó felezővonal. De az apró házakban mindig felteheted asztalra vagy kanapéra a lábad. Ott lentebb merészkedhetsz a vízbe, csak a sodrásra ügyelj. Alacsonyabb partszakaszok állnak sorakozóban, nem pedig a sziklák szirtjei az omló kavicsaikkal.


A vonattal vigyázz. E hőgutában félrehordhat a sín s a járat a tengerbe zuhan, de tavaly óta hűtik a vasakat és nem is pampogott egy újság sem kisiklásról. Akarod még, hogy meséljek? Akkor felszállunk most járatra, látod azokat a szikla tetőket? Azokon fogunk áthaladni s ama csúcsokon túl vár a nejem. Így nem kell átgyalogolni illetve dzsipezni homok s betonbuckákon. Látod ezt a betonkertet illetve gátszigetet? Onnan jöttünk. Az ott messze pedig, amiről meséltem: az öböl gyönyörű kijárata a sebes holtágból a tengerre.


(Half Life 2., Highway 17.)

MotoszkaDaniel•  2021. július 6. 11:30

Időhurok 4.

Visszasétáló élet a szoknyájában a romból újjáépített falak közé? Egymásra dőlő árnyékok és várakozó raklapok. Izzadó, törékeny test bújik el a nap elől. A pálmafák legyezik a raktárat.

Robbanásra kész hordók, forró a testük. A vörösben tikkadó lambda jel az üveggé olvadt homokban betonon sütkérezve szandálra cseréli befülledés előtt a szöges cipőjét.


Poharából ürítve a pezsgőt, nő tér magához a meleg libbentette hő hulláma után. Azért a doboz tetején óvatosan kortyoljon a lebomló rőt hajában. Macskaszemek a padláson mindenütt, ők is hűsölnek? Egy deka winchester sem ropog.


A létrák úgy elfáradhattak a melegben, hogy a doh egyet se lát. Hajladozást hallok, ablak nyílt? A félhomályban roló remeg be. Semmit se látok, csak a szemem sarka csillog és arra a fejem odakapom.


Hajléktalan karjától nyíló ajtó kéri a kart, hogy az apró hangárajtó táruljon. Szembogaram fordul oda, hogy valami megmozdult. Növekedő árnyék fuvallata pisszen a fülnek, hogy a kora délutánba lép a sarkunk. A hűs tartja magát, tarkítja arcát az égés után. Csukódó kattanás, újra hűlhet a terem. A lengőkar nem kapcsolt semmit, mert a légkondi üzemen kívül s nem tud mászni a hűsítő keverése sehova. Minden utazó porszem bízik benne, nem patkányok mászkálnak rajta. Mondjuk azok szerintem nem merészkednek ide, mivel a pezsgősüveggel meg lehet kocogtatni a fejüket. Megrogyott munkás andalog az ásójával s mászik fel a sétapálcájával az emeleteket célozva meg. Csak nem, oda fel!?


Kesztyűje van? A kezéből lakmározhatnak az egerek. Bödön a hátán és szórásba kezd. Elnézte a nagy sötétben, egy félemelet van. Legalább nem szédül le a tetőről, ha a padlásról oda ki téved a tűző nap várakozó tűjére. Kopogó lépcsők s Ő csak gyalogol, szüntelenül és szorgalmasan. Oda gyülekezik a legkevesebb fény, biztató fajta bizalomkeltő félhomály hüvelykujja. Rágcsálók, rettegjetek! Akkor mégiscsak lesz levegőnk?


(Broken Fang Operation, hálózatban játszható számítógépes játék néhány képe alapján.)



MotoszkaDaniel•  2021. július 6. 00:51

Támadó tehenészlegény

Suhancok érkeznek és belekötnek a csaposnak. Kiráncigálják az utcára és a porban fekvő férfit inzultálják. Hárman vannak. A negyedik a vezető

Kreiss Kíra kimegy a zajra és mikor lőnének rá, célba veszi a csuklójaikat. Ezzel három tölténye maradt, a vezér ugyanis nem lőtt. A férfiak újratöltenek, a seriff asszony egyidőben befejezi ugyanazt. Érdeklődik: mi a gond?


A csapos nem mondta meg, hol találják a gyorskezűt, mert nem hisznek neki. Kreiss Kírát keresi a vezér. Úgy hírlik egymaga helytállt egyszer. A férfi embereinek kötés kell, majd ellátják.


Kerítenek egy helyet, ahol egy használaton kívüli régi villanyoszlop távvezetékét, ha Kíra előbb kilövi a póznáról, akkor hisznek neki. A jel az lesz, hogy a feltápászkodott csapos egy lépést tesz maga elé itt. A város szélén, a mezőn.


- Valami kislányt keresünk. Érdekes neve van. Kárász, Krásztlisz Sheila. Kreiss Kírát!


- Kreiss Kíra vagyok. A seriff!


Kíra leveszi a csillagát és kabátféléjét. Kalap az marad, hiszen ilyen környéken aprót ugyan, de mindig fúj a szél. Az elsütött lövések után visszatáncoltatja koltját a jobbjára. Felállnak egymással szemben. A három férfi az orvoshoz gyalogol, alkohollal leöntve kiszedik a golyókat, aztán fáslizás jön. Az ablakból nézhetik figyelemmel a tét nélküli párbajt.


Bő egy perc után a nyolcvannyolcadik másodpercben a csapos lépése megtörténik. Öt másodperc múlva Kíra karja megindul és kilövi a póznáról a vezetéket. Ott lóg az oszlop mellett. A férfi karja a tokig ért el. Kíra lőne hátra is, mert úgy érzi célba vették. A vezér viszont csettint, hogy fegyverekről a kezeket el. Látványosan gyorsabb volt a seriff nála. 


A pórul járt legények felkászálódnak a lóra s elküldik őket. A vezér marad, Ő ki kíván venni egy szobát. Borbélyt kér még, illetve forró fürdőt.


A seriff ezt az egy töltényt is pótolja, ezután lóhátra száll. Elnéz az indián ismerősei közé. Visszatérve a délután sugarai egyengetik a homokot és kezdő bankrabló próbál szerencsét. Hozzá még fegyver sem kell, úgyhogy Kíra leereszti a kezét. Bamba egy férfi, egyszerűen kigáncsolja. Kisöpri a lábát, pár napot tölt a fogdában. 


A vidéki lánynál másnap Kíra élesben lő egy támadás során. Bevallja a lány: Ebben Kíra jobb, de rendszeresen ló. Hogy ugyanolyan jó lehessen, mint Ő. Ezt, a másik délutánt Kíra, az ő gyakoroltatására szánja és van nála pár darab a könnyű tömegű pisztolyokból. 

Végül a lány tudta nélkül Kíra kiürít kettő pisztolyt, aztán lövésre kéri a lányt. Meglepődik, hogy üresen kattan az ütőszeg. De alakul már a sebesség!


(EstherWade, álom)