Övegh Zoltán
Robbantási akna 3.
Megfáradt híd korog. A gyomrát keresi, az lezuhant? Láb alá nézni! A sav marja korlát alatt a fémeket. A winchester-t oda be ne ejtse a fáradt kéz. Gránát görög a létrákon. Lőj bele a levegőbe. Amíg a levegőt nézik, azt hiszik, egy varjú károg. Te meg közben az acélbetéteseddel, akár kimászol.
Lövések mögüled segítene? Három őr bakancs nélkül s neked segítenek. Óvd a testi épségüket, a golyóálló mellény nem védi meg mindentől őket!
Ugrás a bugyros vízbe? Van itt minden, csak ússz fel a partról. De az őrök is tudnak úszni? Szökkenés a tikkasztó udvarba, most pedig kuporgás a hallgatózó falakhoz! Jobb, ha úgy tudják, hogy meghaltatok. Akkor nem küldenek csapatokat utánatok s a méretes szikla túloldalán a szabadba kimászhattok.
(Half Life, 1998.)
Robbantási akna 2.
A hatalmas hídon a nagy láb megremeg.
Levegő szippantja fel a maradék savat.
Lentről az íj már nem ajz nyilat
Talp alatt mélyen tátong az,
mi elnyel minden sötétet.
Nincsen ember a közelben,
de vigyázzák ezt a hangárt.
Minden merénylet bitófa lehet e mélyben a reménynek, ami soha nem öl meg.
Késleltetett járások és cseppegő falak,
veszélyes vizek csökkenő tömege!
Száguld feléd a nesz? Ha csuszkál is a bakancsod, bukdácsolj fedezékbe!
Omlik rád ezer raktár fala?
a kintről érkező ima sírja temet téged.
A szemetesládát is bedarálhatja,
tekerd fel magad benne a kétségbeesés csörlőjén
s ne nézz vissza.
Hangosan szavalsz? Csak kérdések jönnek egyenletes visszhanggal
és lüktető ütem az omló raktár falán,
az alagút megnyílt!
Tegeződj a vasúttal, de húzd be a nyakad.
A golyózápor üdvözölhet.
Gránátokat s tölteteket elő, erre nem a folyó nyeli el a hangokat.
A meg nem épült, félkész alagutak süvítik a lélegzetet.
Villám kényszerít térdre,
csapóajtót fel és nyomulás szemben a nappal.
Megadja magát benned a lélek? Innen már ne veszítsd el a hited.
Árnyék ostorozza a tűz nyilát fakó fekete lovas nyergében,
kólát be a csillébe.
Ital automata mögé sikerül a szökkenés?
Reteszt belülről be, most már lehet fényűző bunker e rejtek.
Nincsenek többé suttogó lövések.
A hegyek gazdag villogásai között csak célozni kell arra,
aki mozog.
A sziklák forró baráti ölelése fészkeli a szirteket,
jobban érzi magát a bakancsom.
Újra fúj a szél s nem látom még őket, de hallom a madarakat.
Újabb méretes hangár. Ez miután nyílik, fel kell futni a tetejére!
(Half Life 1998)
Hosszú az út, harminchét km 2.
Amidőn a kihalt város nyögő morajait elnyelik a temető fejfái, nyílik meg a barlang hűs járata. Nem biztos, hogy pokoli meleg veszi körbe a megviselt testet, de vár minket ott a mélységben úszó tenger moraja mellett tempózva: az út végén a menyasszony érintése.
A naptető tarkította szurdok? Gyönyörű, csak meg lehet főni ott illetve belecsúszni a feneketlen holtág öböljébe. Ez nem fürdésre lett szabályozva, inkább hűsölésre. Megértem, ha egy katona férfiként is gabalyodó mámorral nézelődik a pokoli magasságú pillérek tetejéről. Pontozni tudja a sziklákat, azok szirtjeit. De tovább nem lát s ha nincs hajója, csak gyalogoljon inkább szakadozott kicsiny erkélyeken. Amerre a kíváncsisága ellát, az húsz kilométernyi tömör sós víz ringatózó merengése.
Ugorj félre egy pillanatra, mert valaki nem kötötte ki a tankot. Sok erre a nyaraló, csak kerülgetni kell a leparkolt szekereket. Az odúkban kiválóan lehet hűsölni s a csöpögő víz kisebb patakokat táplál amíg odakint tombol a hőség. Ki ne sodródj a kanyarokban, ha üldöz bármikor egy felbukkanó felezővonal. De az apró házakban mindig felteheted asztalra vagy kanapéra a lábad. Ott lentebb merészkedhetsz a vízbe, csak a sodrásra ügyelj. Alacsonyabb partszakaszok állnak sorakozóban, nem pedig a sziklák szirtjei az omló kavicsaikkal.
A vonattal vigyázz. E hőgutában félrehordhat a sín s a járat a tengerbe zuhan, de tavaly óta hűtik a vasakat és nem is pampogott egy újság sem kisiklásról. Akarod még, hogy meséljek? Akkor felszállunk most járatra, látod azokat a szikla tetőket? Azokon fogunk áthaladni s ama csúcsokon túl vár a nejem. Így nem kell átgyalogolni illetve dzsipezni homok s betonbuckákon. Látod ezt a betonkertet illetve gátszigetet? Onnan jöttünk. Az ott messze pedig, amiről meséltem: az öböl gyönyörű kijárata a sebes holtágból a tengerre.
(Half Life 2., Highway 17.)
Időhurok 4.
Visszasétáló élet a szoknyájában a romból újjáépített falak közé? Egymásra dőlő árnyékok és várakozó raklapok. Izzadó, törékeny test bújik el a nap elől. A pálmafák legyezik a raktárat.
Robbanásra kész hordók, forró a testük. A vörösben tikkadó lambda jel az üveggé olvadt homokban betonon sütkérezve szandálra cseréli befülledés előtt a szöges cipőjét.
Poharából ürítve a pezsgőt, nő tér magához a meleg libbentette hő hulláma után. Azért a doboz tetején óvatosan kortyoljon a lebomló rőt hajában. Macskaszemek a padláson mindenütt, ők is hűsölnek? Egy deka winchester sem ropog.
A létrák úgy elfáradhattak a melegben, hogy a doh egyet se lát. Hajladozást hallok, ablak nyílt? A félhomályban roló remeg be. Semmit se látok, csak a szemem sarka csillog és arra a fejem odakapom.
Hajléktalan karjától nyíló ajtó kéri a kart, hogy az apró hangárajtó táruljon. Szembogaram fordul oda, hogy valami megmozdult. Növekedő árnyék fuvallata pisszen a fülnek, hogy a kora délutánba lép a sarkunk. A hűs tartja magát, tarkítja arcát az égés után. Csukódó kattanás, újra hűlhet a terem. A lengőkar nem kapcsolt semmit, mert a légkondi üzemen kívül s nem tud mászni a hűsítő keverése sehova. Minden utazó porszem bízik benne, nem patkányok mászkálnak rajta. Mondjuk azok szerintem nem merészkednek ide, mivel a pezsgősüveggel meg lehet kocogtatni a fejüket. Megrogyott munkás andalog az ásójával s mászik fel a sétapálcájával az emeleteket célozva meg. Csak nem, oda fel!?
Kesztyűje van? A kezéből lakmározhatnak az egerek. Bödön a hátán és szórásba kezd. Elnézte a nagy sötétben, egy félemelet van. Legalább nem szédül le a tetőről, ha a padlásról oda ki téved a tűző nap várakozó tűjére. Kopogó lépcsők s Ő csak gyalogol, szüntelenül és szorgalmasan. Oda gyülekezik a legkevesebb fény, biztató fajta bizalomkeltő félhomály hüvelykujja. Rágcsálók, rettegjetek! Akkor mégiscsak lesz levegőnk?
(Broken Fang Operation, hálózatban játszható számítógépes játék néhány képe alapján.)
Támadó tehenészlegény
Suhancok érkeznek és belekötnek a csaposnak. Kiráncigálják az utcára és a porban fekvő férfit inzultálják. Hárman vannak. A negyedik a vezető
Kreiss Kíra kimegy a zajra és mikor lőnének rá, célba veszi a csuklójaikat. Ezzel három tölténye maradt, a vezér ugyanis nem lőtt. A férfiak újratöltenek, a seriff asszony egyidőben befejezi ugyanazt. Érdeklődik: mi a gond?
A csapos nem mondta meg, hol találják a gyorskezűt, mert nem hisznek neki. Kreiss Kírát keresi a vezér. Úgy hírlik egymaga helytállt egyszer. A férfi embereinek kötés kell, majd ellátják.
Kerítenek egy helyet, ahol egy használaton kívüli régi villanyoszlop távvezetékét, ha Kíra előbb kilövi a póznáról, akkor hisznek neki. A jel az lesz, hogy a feltápászkodott csapos egy lépést tesz maga elé itt. A város szélén, a mezőn.
- Valami kislányt keresünk. Érdekes neve van. Kárász, Krásztlisz Sheila. Kreiss Kírát!
- Kreiss Kíra vagyok. A seriff!
Kíra leveszi a csillagát és kabátféléjét. Kalap az marad, hiszen ilyen környéken aprót ugyan, de mindig fúj a szél. Az elsütött lövések után visszatáncoltatja koltját a jobbjára. Felállnak egymással szemben. A három férfi az orvoshoz gyalogol, alkohollal leöntve kiszedik a golyókat, aztán fáslizás jön. Az ablakból nézhetik figyelemmel a tét nélküli párbajt.
Bő egy perc után a nyolcvannyolcadik másodpercben a csapos lépése megtörténik. Öt másodperc múlva Kíra karja megindul és kilövi a póznáról a vezetéket. Ott lóg az oszlop mellett. A férfi karja a tokig ért el. Kíra lőne hátra is, mert úgy érzi célba vették. A vezér viszont csettint, hogy fegyverekről a kezeket el. Látványosan gyorsabb volt a seriff nála.
A pórul járt legények felkászálódnak a lóra s elküldik őket. A vezér marad, Ő ki kíván venni egy szobát. Borbélyt kér még, illetve forró fürdőt.
A seriff ezt az egy töltényt is pótolja, ezután lóhátra száll. Elnéz az indián ismerősei közé. Visszatérve a délután sugarai egyengetik a homokot és kezdő bankrabló próbál szerencsét. Hozzá még fegyver sem kell, úgyhogy Kíra leereszti a kezét. Bamba egy férfi, egyszerűen kigáncsolja. Kisöpri a lábát, pár napot tölt a fogdában.
A vidéki lánynál másnap Kíra élesben lő egy támadás során. Bevallja a lány: Ebben Kíra jobb, de rendszeresen ló. Hogy ugyanolyan jó lehessen, mint Ő. Ezt, a másik délutánt Kíra, az ő gyakoroltatására szánja és van nála pár darab a könnyű tömegű pisztolyokból.
Végül a lány tudta nélkül Kíra kiürít kettő pisztolyt, aztán lövésre kéri a lányt. Meglepődik, hogy üresen kattan az ütőszeg. De alakul már a sebesség!
(EstherWade, álom)