Övegh Zoltán

Minden éjszaka örökké tart? Minden este örökké tart, ha a lábaid veled vannak s a fehéren tündökölő távozása ébreszt a hajnal cseppjeire. Mitől más ez egy másik naptól? Pedig ugyanúgy simul az út, igaz? Szilvia hasonlót érez, amikor csatát viszonozva lelép ajka egy mosolyról, hogy a reggelben hazainduljon. A nyár érkezése minden ínycsiklandó női öltözéket kellemesen átfúj.

Eleinte szorosan, majd távolról követik egy ivóból. Hiába indult nagy gázzal. Ismerőse lerobbant autójával találkozik, ahol is az öt követő négykerekű megáll elnézést kérve, hogy rossz valakire tapadt rá. Elképesztő hasonlóságokat tud a szürkület köntöse szülni. Éppenhogy lezajlik a bocsánatkérés, az üldöző jármű irányt vált és tűnik is el a messzeségbe dudálás gyanánt sportos kerékcsikorgással.

Szilvia barátnője a vőlegényével járt pórul, meg is kérdezik: Ki ez, aki szántja az aszfaltot? El kell őket egy félporos helyre, ahol jönnek értük. Igen, de azon át egy elhagyatott, rossz hírű katakomba vezet. A nap teregeti a szárnyait, Gorba Szilvia bevállalja, pattanjanak be hozzá. Hát ez az épületmonstrum még nappal is bizarr leheletét árasztja. 

Férfi stoppos és megállva, Szilvia látja. Ő volt a társ a nem is olyan régebbi, ezelőtti összebújásban. Nem emlékszik a fiú, hol hagyta az autóját (Hagyja is, majd később visszamennek érte!). 

Beszállás(!) és a hajladozó reggel körében, e kapun hogy fognak bejutni? Azt elfelejtették Szilviával közölni, hogy itt különös dolgokat érnek át az ide érkezők s valamikor vasúti hangár volt. Ma gazdátlan s talán felújítják azt, ami most az enyészet vasgödre. Szilvia nem igazán paranormális dolgokkal foglalkozó valaki. Ő megy és teljesít autóval. Az egyedüli, amin néz, hogy mekkora egy valami ez. Sokáig nem bámészkodik, mert ereszkedik fel a hangár bejárata (Amennyiben ez a bejárat). Nincsenek bent az úton tíz perce bóklászva, amikor ütögetések illetve kaparászások hangja színesíti az utat. Odatapos Szilvia, itt minden beton, gerendák ácsingózása a falaknál. Szép! Csak ezek a helyenként meglévő jajveszékelések meg fantomok ne lennének. 

Felrally-znak és az emeletek bizony megmászva, akárhányadik is ez! Sok minden el van kopva. Sehol Szilvia ismerőseinek a vendége. A csatangolásban rálelnek egy teherliftre, ami elviszi őket a nyílt terepű szomszédos tetőre. (Ez látszódik a liftablakból). A felvonózás során semmi nesz nem nyugtalanítja a kábelek munkáját. Csak kiszállás előtt vannak csökkenő fények, Szilvia jobbnak is látja, ha kaparva kihajt és lám-lám. Ezen a tetőn megvannak a keresett személyek.

Szilvia a visszaúton inkább átcsörtet e számára ismeretlen beton garázsőrségén. Van, ahol nézelődik. Most másmilyen alagúthoz tévednek a teherfelvonó után, ahol egy várakozó fiatal úr árnya fog egy kapaszkodót. Pár perc után viszont a maga elé néző alakja semmivé válik. Középtágas alagútban vannak s Szilvia gázt ad, kísértetes egykori metrók ezek néhol egy-egy korabeli autóval megspékelve. A nagyjából magas mennyezeten van, hogy villódzik a világítás. 

Egy autó elől elkapja a kormányt Szilvia, az is szellemautó volt. Ezt nem tudhatta. 

Kifelé innen, mert szilárd akadályokhoz van szokva a reál elme. 

Csókért az utastársához simul, aztán megradírozzák a kerekek a mindent befénylő út bájos mutatását. (Az az egyetlen, ami kiviszi őket innen.)

Nem sokkal különbözőbb, de másik úton érik el a valaha jobb napokat látott vasúti megállóféle kijáratát. 

Igen, de hogyan jutnak haza? Az otthonba, ahol lepihenhetnek. Ízlelgeti a nap a reggelt, semmi nem nyitja ez, emberi szemmel közép óriási kaput. Odafelé meg valaki odabentről felhúzta számukra a rolót. 

Tanakodva körözés következik és szellemautók meg egykori munkások alakjai elevenednek meg. Na, most: egy erős tizenhárom perc? után a kerekek a pörgésből megállva puhatolóznak a kapu néhány négyzetméternyi előcsarnokában. Ez nem fog magától felállva ajtót nyitni nekik. Ráhajtanak viszont egy kallantyúra. Ők úthibának vélik vagy maszatnak, ami nem csodálnivaló. E magányos 'fém'szigeten bármi megtörténhet és minden szokatlan! 

Ereszkedik fel a 'roló' a tetejéig. Mehetnek! A fények odabent kialszanak. A teherfelvonó is takarózik ágyba. A csákányok s császkálások aktívak, de a nyögések és sikítások csak napnyugta után élik újra szenvedéseiket.

El lehet húzni a csíkot, mert itt mostanában nem járt ember. Irány a társsal a lerobbant autó! A társ hív valakit s azzal be tudják gyűjteni a vendégek lerobbant autóját is. Pár másodperces bütykölés megoldja a fogaskerekeket.

Édes a pihenés s az ágy ilyenkor a legjobb pihe. Az apró dombra felduruzsolnak a szürcsögő kerekek, ez a delelő nap borostás vidám hajkoronája az égen.

(Olvadó Aszfalt 83.: "Lovro Éva egykori poet tag tiszeletére". 'Az orosz metrókban máig kísértenek az egykori alagutakban az azt építő munkások és egyéb jelenségek szellemei')

E FÁZZON A HABOKNÁL

Tolja habjait a folyam, egy csuka nem ficánkol nyarat. Nő nyargalász parton, elhagyja ajkamat a rejtelem? Pedig égeti még valamiféle szenvedély. Csukáim a rejtély nyomába erednek, miért ekkora ez a has?

A szomszéd a kisebb hegyek hazájából jött ide téblábolni s hírt vinne a népnek, csak hol talál telefont? A sajátja mitől működésképtelen? A fű szálán megyek utána, de elnyelte őt az erdő?

Pancsoló part partjáról nézem a vizet, ezek hűvös szélek. Tartja ülő testemet az eresz, már a többiek sem fürödnének. Szóba hozom a másik felemet, ki mártózásra szánja rá magát a nap még meleg sütésében. Látni a pocakját, a csókot leszámítva viszont miért kerüli a langyos kását?

Attól fél a barnára festett barátfélém, hogy a gyerek bolond lesz. A szél beszéde azt terjeszti, fiút hord a szíve alatt. Be kíván slattyogni valahová a kórházba fecskendőért, hogy ezt megelőzze? A homok lapul a nadrágok zsebén s ennél rosszabb hír a fülemhez ne gyalogoljon.

(álom)

Küzd a démonaival, az ördög elkerüli tiszteletet sugárzó s kalap formájú házát. Ki merészeli lángra gyújtani szomszédban a tarlót? A bukott angyal sötétbe burkolózik és háttal állva a kerítésnek tüzet táplál. Bátor gyarlóság lovast kirángatni az ágyából, de macskát lát közeledni a támadó.

E birtokot legutóbb sem voltak képesek a földdel egyenlővé tenni, még egy cirmos szökken a tüzekhez s seprűk zuhanása a kerítésnél. A tűz csakhamar semmivé lesz, de a gaz a levegőben mindössze pár suhanást lát. Nem is lakik boszorkány e birtokon? Vagy valakik eddig a csirkefogót az orránál fogva vezették? A válaszra rángatózva lel a méretes s szép lak előterében. Miközben tér magához, elhal a ropogás.

Ezek tartós kötelek, rohannak lakon belül a zárak kattanáshoz s akkor is: ki oltotta el a lángolást?! Itt csak cicák mosakodtak, szaladtak meg nyávogtak. Lépcsőről színre lép kapu kilincsénél három ínycsiklandó nő és megy a tanakodás. Megitatják, amiben kábító van. A következő amire emlékszik, hogy szabad, viszont hová futna? Ez egy pince s amíg meg nem bánja bűneit a férfi, a lányok által meghatározott kosztot kap.

(Wicca 3.)

Nem lohol a talp nyomában halottá kopott kabát, csak őrzi a zubbony a kéznek a meleget a szél karja elől. Nincsen falak kaparászása csorba jelvényű csákányok nyelén. A holtak lelke a síron túl is bolyong? Nyögésben éneklő fákat kerülgetnek a lépések, ájultan figyelő bokrok között. A kioldódott cipőfűzők csókban várnak. A nyíló ajak leguggolva oda és azt megkötvén ház sóhajtó ablakát kapja el. A gomba erre megterem? Leheletért lépésre lépnek a lábbelik, nevető tökök pírje csókolja fokozatosan az arcot. Felettük a lámpa aljáról viasz csorog dologtalan s felajzott íj mellén.

Fenyő dereka mocorog, lerántják magukról a kötelet. Ki hámozta bele testüket a fáradt szirtek fogain? Nevető s zord ág ringat esőért. Zöld manó a szakadt sapkájában furulyáz záporért. Itt szovjet szag van, csak ott a szitakötő nem öltözteti be abroncson ülve a felsőtestét. Arcát a hold tükrében szépíti.

Nyitott karám a domb oldalán, de kaszával miért őrzi ház oldalsó tornácát kalapjába bújt s lebegő boszorkány? Varjak és vadludak sem csapkodnak, a hollók kárognak ujjaimnak tovább menetelre. Battyogjak keletre a csapáson? Rágcsáló egér bújik menedékre a hűvös elől, az előbbi irány helyett ki bájolgat nyugatra?

Ruszki földről e szűk völgybe vándorolt apáca nyargal kaktuszok ülte árnyékban, a közel távoli kisebb bércek felé halad. Bíbor kendő védi a torkát s bátorít, húzzak a borából! Elhagyatott kolostorhoz ráz a szekérben, megművelt és sötétkék kalapjában. A megskalpolt hegyekhez érve leveti a szent öltözéket magáról. Nyikorgó ajtókon belépve s szobákon átcsatangolva mondja, kint itt egyenlőre a nőket csak fityulában tűrik meg. Minden galamb csapása sziszeg?

A reteszek elgyalogolnak a zárig, vadludak osonnak át nem sokkal hajnal előtt az égen. A többi hangban a fül félálomban elveszik. Képeket néz a nap kelte környékén a csípában ébredő vöröslő szem, kik lógnak a falon? Illat settenkedik ide ápolt arccal.

Szűrt fény porolja a rámákat, még sötét folyosók nézik a neszt. A torkolatuk nyújtózkodik, a lépcsők ropogása ritkábban ásít. Rúzst lő ablakokra a nap kelése. Köröző szoknya a felhőkben messze valahol, felérve a toronyba. Az éjjel elmente után sem barátságosabb a tegnapi vár. Reverendát a nyakba s lépdelés a pincejáratok doh fűtötte falaihoz gyertyáért, visításba ütköző fül. Kaparászó téglák. Ez néhány patkány lehet, aki hideget nyüszít.

Por ül a képekre e portréknál s még így is virító arcaik lapoznak egymásra. A viaszokkal fel e jó asszonyhoz, kezébe kanócokat csúsztatni. A hátsó, alsó verem kijáratán veszi le hátról a papi ruhát az alkony. Kényelmetlen volt, mint  egy málha. Futások csörtető csusszanása, kicsiny vallási szoborral kerül mögém a kisasszony. Ha igazolni kell errefelé magam, ezt kell felmutatni!

A fehér negyedben tündököl a sziklákon, ha újév dorombol és a kalendárium bérceken pezsgőért fordul. Amely boszorkányok ajka ilyenkor egymásnak csattan, a kelta módi szerint a holdra nézve olvasnak a társ gondolataiban. Motelek tetejéről ugorva macskává változva történik ekkortájt az óévtől a búcsú. Az eső végett nehezebb az egérre való vadászat, mert a rágcsáló száraz s szűk helyekre bújik meg.

Az év másnapjáig éjjeli vadászok s az ázásban vetődve tisztulnak meg az átkoktól. A férfiak felé kitartóan cica nyávog a megeredő kóbor záporban? Hallgassa végig a varázsló, mert a macsek ekkor vezekel és siker esetén a kirajzolódó szivárvány könnye cicu képében kóborló női boszit oldoz. Szín marad a kapuban, ami nem teljesen fekete? Jövőre is lesznek még a lány varázslók bolhátlanítva