Övegh Zoltán

Arcok néznek rám a kupacból, pedig össze van húzva. Most gereblézték meg. Bagoly meg szarvasbogár is integet a tarka humuszból. A lekaszált erezetek hajlanak bele az élénkülő levegőbe, most már szédeleghetnek.

A felmelegedett levegő csepp formájában csapja be a szemet, mire éhes a templom? A deszkát eheti, az lóg a jobb szélső ablakába. Itt zsalu nincsen, de rács az nyújtózik az orma alatt.

A fát felkapja az udvar szélén? A törzse tiltakozik. Fűszálak kelnek lábánál a védelmére. Az avar ereje minden testével fogódzkodik, hogy védje.

(Zizeg a fa és a levél beszél második évad)

Heverőn hanyatt fekszem, arc mered rám és ez az ő illata? A nap szögéből ítélve délután lehet. Csevely civódik a hallójáratommal, de egy mondatot hallok csak így terülve. Adjam meg a választ a lakcímére. A csendtől várhatja a válaszomat?

Nyálazzam illetve gondoljam át néhányszor az általam előadandót, pedig pont rázendítettem volna. A műfajból és a teremből sem vagyok kirúgva, az előadói pódiumról viszont igen. Nézzek ki a ringatózó tengeralattjáróhoz a dokkra? Mert ott engem mi és miképpen vinne rá az ihletre?

Nincsen súlya annak, hogy diák vagyok? Egy barna szemű és tarka lebomló,hosszú hajú ösztönöz csalásra. Látja bennem, a puskázást meg a tétlenséget megtagadom. Dekoltázs nélkül domborodik a világos barnás pulóvere, miképpen tudnám őt átállítani a másik tábor oldalára?

Esélytelenek a szavaim, pedig ez a test jobb sorsra hivatott. Intés nélkül intézi felém mondatát, jöjjek hozzá közel. Ez megtörténik, de én gondolkodás nélkül az ajkára mászom. Egész nap el tudná viselni és én is élvezem. Miért van olyan érzésem, ő nem tart tovább velem?

Nem az a titka itt az igazságnak, hogy az ember nem szeret elmerülni egy jó nő ajkában. Érezni a kellemes csókját, még ha nem is ölel. Csak ha megy az úton, elképzelhető, hogy az ösvénytől több eszmei hordalékot vár. Sajnálom őt, de a csalódottságomnál a felismerés még fájóbb. Egy nagyobb pofon, ő meg nem értem van oda és ennyi erővel bárki csókolgathatja.

A szomszéd padban ülő lány némán helyesli, nem e nő a nyerő az általam keresett szenvedélyes percekre. Könnyes gondolatokkal ébredek rá, igen! Nem mindenkinek igénye, hogy jelentősebben megmozgassák az agyát. Hol is tartottunk? Újra figyelek a tanárnőre, de nem ültetnek más mellé. Formáljam át az elméjét? Az nem lesz egyszerű menet!

(álom)

Merengő Györgyi menekül a hegyek útjain. Az egyik fennsíkra tévedve porfelhőbe tereli az üldözőjét, az pedig a padkáról lezuhan a kőtengerhez. Még ki tud vetődni az álrendőr mielőtt felrobban, azonban vízbe zuhan. Ott pedig egy cápa elkapja. A lány a bátorsága után nyúl a pillaablakhoz, hogy beszálljon. Még egy autót hall, aztán meg lát. Fehér Pál ül mellette az anyósülésen és megkísérlik ezt is lerázni, de nem sikerül (hátul Brekekessy Balázs és Homokiszilva Helga ül, aki a világ orrára nem kötve jegyben járásra készülnek. Helga tudja, hogy Balázs aprókat félrelép, de hozzá szeretne férjhez menni. Azt fel is vállalja, hogy kabátja alatt imbolyog a szemnek a pánt felvonultatása nélkül a melltartó mindkét oldala a felsője 'árnyékában'). Nem olyanok az útviszonyok s ez egy jobb képességű sofőr? Megbírságolják Györgyit 500 dollárra. Ezek nem álrendőrök ezúttal. Pált felismerik az igazoltatásnál, civilben van. Igazolvány viszont a zsebben illetve a kesztyűtartó meg annak környékén mindig akad. Még egy sérült túlélő is igazolja őt aki azt állítja, az álrendőr foglya volt. A bírság marad, azonban hetvenöt dollárra mérséklődik.

Csikorgások közelednek, újabb fekete kocsi. Nem veszik észre a rendőrt. A járőr őket meglátva a levegőbe lő. Ez egy ember... Viszont kiszállás! Elbeszélgetés és előkészület zajlik az őrizetbe vételhez. A por eloszlott ekkorra. (Még maradniuk kell. Akkor is, ha négyen már nem minősülnek büntetőeljárásban résztvevőknek. Pál a kesztyűtartójában matat illetve a záráshoz segít a járőrnőnek.) Györgyi a középső tükörben néz Balázsra, kövesse őt. Kisétál egy valamit keresve. Nekidől egy sziklának és térdnadrág van rajta, mérgesen néz maga elé a lassan következő bilincselésre. E járművet kereste, ez üldözte még! Az indulattól fűtött tekintete alatt vad győzelemtől ittasan keresztbe fonja karjait, így felpolcolódnak a bájai. Valahányszor lélegzik, közlekedő melleket lát a tűző nap amennyiben maga elé néz. Balázs mellé érkezik, hová kíván kilyukadni a szirteken vágtató, de csak erősödő légáramlatban ez az üldögélés? Megy a beszélgetés, amikor kérdés kérdést követ. Györgyi Balázsra néz és a fonásban lévő karok közül a jobb, aprót matat igazításhoz. Kezdődik az őrizetbe vétel, mi pedig egy mosolyt látunk Györgyitől. Balázs őt nézi. Na, még néhány kicsi lovagolás Györgyi részéről finoman súrolva az ajkakat. Ezt másodpercekben lehet mérni az előbbi percekbeni mércéjével szemben.

Szabadok! Telefonál Györgyi nővére, Gabriella. Fel kell venni a váltónál lévő vezetékes telefont. Az hangzik el a vonalban, hogy a lányok éjjeli búvárkodást szeretnének és hogy az alkonyat közeledtével nehogy eltévedjenek. Györgyi, Pál: a seggeteket helyezzétek a négykerekűbe. Na, így már mindjárt kellemesebb utazni. Nincs a nyomukban senki. Nem üldözi őket senki. Egy harminc - negyven perces út azért következik. Balázs számol be Helgának, mi volt odakint. Pál meg Györgyi beszélgetésbe kezdenek elöl. Balázs a menyasszonya testét nézi a gondolatai keresése közben. Helgától nem ezt várja, Ő azonban a pántokról lehajtja a gallért. Helyenként csikorgások tarkítják az utazást. Ez jelzi számukra, ha egy - egy nagy kanyarban halad a Porsche. A lány derekához nyúl simogatáshoz és némely ajak érintése találkozik az odaverődő nap érintésével a hegyek között.

Érkezés és betolatás után az alkonyat előtt egy napozó Merengő Gabriellát látnak. Levelet mutat, amit felbontott, no de mi áll benne? Azt mondja, nyolc körül hívták reggel vezetékesen egy ajánlattal. Hozzá volt a ládában ez a küldemény, elsőbbségivel! Az áll benne, hogy a rendkívül zsúfolt és száraz üzletasszonyi helyett írnoki félét ajánlottak fel neki a C.S.I.-nál.

Helga melltartóig kigombolt kabátjában Fehér Pálhoz tart és a karját a másikhoz kötve lassan, sétára hívja. Nincsenek lazán hagyva a pántok s el is vannak azok rejtve a kíváncsi szemek elől. A kosár vonala mind a két részről kötélen mászik, az nem tabu. Pál ebből levágja, kölcsönös a bizalom.

Fürdenek egyet, aztán megismerkedés a békázni kívánó csajokkal. Akik éjjel szeretnének aláúszni a romoknak. (Miért? Azt mondják, olyankor biztos nincs erre ellenőr meg elvont, fura tanácsnok. Aki beledumálna dolgokba, miszerint ez megszentségtelenített hely a vak ragadozók végett.) Kettő barátnőjük eltűnt, akik pedig délután mentek oda le.

Helga és Pál, ezzel eltűnnek a part másik végén a mediterrán sziklák háta mögé. Azt mondja Pál, nem sok a női ügynök a C:S.I.-nál. Hallgatja sétapartnerét, miszerint Ő használtautó kereskedést vezet. Visszaérnek a sziklasziget végéhez, ahol a szabadnapos rendőr felteszi a kérdést: - Kényelmesen utaztak azért ott hátul? A válasz: Nem ültek még ekkora kényelemben, igazi felüdülés volt. Zúgnak a habok s egymást követik a morajlások. Véletlenül hozzáértem szenvedélytől fűtve néhány évvel ezelőtt egy nőhöz, csak kicsit kívánta az ajkam. Ön szerint  feloldható ez a bűn? (Csókra való találkozáshoz fordítja a fejét enyhe lobogás űzi a feszültséget tarka hajába az öböl mögött.) - Szereti a barátját?

/Itt már csak a tekintetek beszélnek, a vétek alól viszont az ajkak ölelése igyekszik felszabadítani e perceket (ezt még ha látja is valamelyik, egyedül a víz alá készülő azok), mert néhány bizony a vétkek közül elmúlik. Mire úgy, félóra múlva előkerülnek a sétából e kőtömbök mögül./

Balázs elheveredik Gabriella mellé a második úszás után valamennyivel, itt gyorsan lehet száradni. Távolodva látják Helgát meg Pált bemenni a vízbe. Csobbanások, cukkolások hangja a vízben. Gabi üdvözlőpuszihoz húzza magához Őt, amiből szeszélyben úszó ölelkezés lesz. Lassuló, de nem mélyülő csókkal. Ezek az alkonyodás kezdetének utolsó percei, amielőtt az megkezdődne. De ki mondta, hogy a néhány évvel ezelőttihez hasonlóan Ő ezt most is akarja? Ott hegyek voltak, völgy meg legfeljebb csatorna erdővel. Ez meg vele szemben a karibi világ. Meg aztán hol? Egy elfekvő, közeli manónyi tisztás megteszi? Brekekessy Balázs tudja, Merengő Gabriella legfeljebb gondolja, ez az utolsó élményük. Ezt a habok sem vélik másképp, mert a morajlást hallgatja a lovaglás. A hullámzás a tajtékok partra érkezésére bízza a választ amint Gabi a némi fűben a homokot markolja, hogy: ők találkoznak - e még?

Bújás a víz alá! A nők a maguk két főjével elmerülnek s lassan eltűnnek a buborékok. Nincsen hold, csak gyülekező csillagok. Virrasztás nincsen, Pál segédkezik kávéval Gabriellának. Még ha nem is kell neki sokat. A csajok eközben odalent találnak egy másik járatot, újabb omlás volt? A lélegzetük reménykedik mindössze és több lámpát kell használniuk így, 22 óra elteltével. Beszélgetnek, ezzel tartják a lelket egymásban. A cápák hiába vakok, ha mozgásra támadnak. Így üldözik őket! A bedőlt szint tetejét megtalálják, tempóznak tovább felfelé. Az árnyéknak is árnyéka van? Közelebb úsznak. Nem! Ez sajnos az egyik keresett barátnőjük teste, lebegve a vízben. Megfulladt! Megkísérlik rögzíteni, meg lehunyják a szemét. Elviszik magukkal, őt tisztességgel el lehet temetni. Áttetsző fények, ez a felszín lehet. Sodrás elől lábazás, békázás fel! Nem támad a víz, lehet keresgélni. Árny pihen előttük, közelebb úszni. Lábat sodor lentebbre alagút kürtőjébe a víz. Látják! Ez rossz előjel. Egy fejre lelnek mindössze a roncsolt törzzsel. Megrémülnek és reményt vesztve sírnak, miután látták a rájuk néző holt arcot.

Igen, de innen nem lehet kimászni. A múlt alkalommal is kiderült, a búvármentő egyszerre egy embert bír el. Éji merülés vége és amint a sokk elhagyja a levegőt, pattanás az autókba haza. De legalább egy társuk maradványát el tudják vinni magukkal.

Néma ciripeléssel csörgő vezetékest kap fel Merengő Gabriella. Igen, közli a hanggal. Ő hagyott üzenetet a kazettára Békássi Gábornak, hogy jöjjön át hozzá ideje függvényében. Hat óra van most s reggel nyolc órára meg is érkezik a férfi. 

Merengő Gabriellát Békássi Gábor belegyűri az ágyba. Magára öltve kosztümjét és a kosarat illetően szigetváros emblémájú melltartóját. Elfekszik az ágyra bal kezét a buksija alá téve és a lenyelt nyálak lélegzőgyakorlat következik. Szép lassan a közlekedő bájak is alakzatba állnak a lazára hagyott pántok végett.

(Mindjárt megtudja Gábor, miért hívták. Ő is sajnálja a két lányt.)

/elbeszélésbeni tisztelgés a Negyvenhét méter mélyen filmek előtt./ Olvadó Aszaflt LXXXIX. 89. fejezet