MotoszkaDaniel blogja

MotoszkaDaniel•  2018. június 30. 12:59

Nyári Szünet IV. V: Újra a régi Polák Boglárka

Biztonságképpen az ágyammal töltök pluszban negyennyolc órát és a tanárt is látogatom. A hibák ugyanazok, de Józsi bácsi szerint talán nem vérzem el. Anya érdeklődik, vendégem volt - e? Azt mondja, emlékszik arra a fiúra. Az általam elmeséltekre azt a kiegészítést adja: Lehet a vállalkozást majd tovább is viszi.

Szóvá teszi: észlelte, hogy zárva az ajtó. Sejtette, hogy beakaszt nekem a szimpatikus úr azon a napom. Nem akart zavarni. Az akkori indokot meg elfogadta, miszerint beszélgettünk.. Veszélyesnek viszont nem ítélte anya, mert már kifelé voltam a betegségből.


Balázstól válaszlevél érkezik. Szerintem bedobta nekünk, azaz nekem. Egy városban lakunk. Felesleges ezért postai szolgáltatást igénybe vennie. Ír magáról, hogy hamarosan találkozunk és még pár aktualitást Enikőről. Teherbe esett. 


Tanulás előtt kimegyek sétálni a játszótérre. Ott van a kislány is és még pár játszadozó gyermek.

Odajön hozzám a lány, ez emlékszik rám? 

Egyedül érzi magát. Enikő fogalmam sincs, mit csinál.

Na egye - fene, adok neki helyet ezen a padon mellettem.


Beszélgetni kíván. Rédai kisasszonyt hiányolja. Eddig mindig rendszeresen kielégítette őt. Mitévő legyek? Én, részemről befejeztem a lányokkal. Többet enyelegtem egész nyár alatt, mint ahány köbméter vizet a szegény utasszállító Titanic óceánjáró luxusgőzös kénytelen volt elnyelni.

Átölelem és simogatom. A hétvégéiről kérdezem. Valahogy telnek neki, a semminél jobban.

Visszakérdez: hogy vagyok? Megy a válasz neki. Simogat. Jó neki a beszélgetés?

A játszadozó gyermekek kimászókázták és ugrálták magukat. Kettő kisfiú és egy kislány volt. Egy - egy család. Ez a szerencséje a csajnak, mert a gyerekek fáradtak vagy fáradnak és éhesek. Mennek haza. Nyílik is már tőlünk vagy kétszáz méterre az egyik takaros ház kapuja. Becsukódik.


Valakit megfektettek, mert amikor kijöttem ide: útközben hallottam valamit. Liget és erdő, kisebb erdő szegélyezi a város ez kültéri részét.

Simítom őt és elkezdek matatni rajta, a vállát is szabaddá teszem. Most nézem, hogy sír. Nem mint állat, de könnyezik. Rám néz kérdő tekintettel, kezei az arcomat keresik. Ennek a fele se tréfa.

Gyerekek már nincsenek itt. Mehet, amiből már nem kértem volna.

Nyelvet nem kér, mondjuk azt nem is szeretnék.

"Köszönöm! De van még egy probléma. Úgy dugnék egyet. Sok csalódásom volt és egyenlőre a lányok vannak terítéken nálam. Nem ismersz valakit, aki megcsinálna?"

"Hol laksz?" Én jó leszek neked?"

"?"

"Csak annyi, hogy előtte meg kell tegyél valamit nekem."


Belekalkulálom az egészet úgy, hogy beleférjek az időbe. 

Még ott a padon Atlani óceánt varázsol szép kis lábaim közé, utána elmegyek vele. Jó hat kilométerre lakik. Középszegény családból származik, ahogyan szemrevételezem a szobáját.

Jellemre ugyanaz, mint Enikő; csak valamennyivel több türelemmel rendelkezik. Kapok egy jegesteát. Leülünk az ágyára, én meg "elintézem"; hogy el is feküdjön rajta. Megkérdezi, most mit csináljon?

"Engedd el magad."

"Így jó?"

"Jó lesz."


Amit gondol, már nincs rajta. Leveszi. Rögtön a málnásba viszem. Nem kívánok itt teketóriázni. Lelassítja a kezem. Lassan ott lent... És hát persze, hogy a puszimat kéri. Nem úszom meg.

Homlokra nem jó. A harmadik után egyértelmű, melyiket akarja. Én nem sietek. Úgy teszem, ahogyan kérte. 

Biztos tényleg hiánya lehetett, mert akkorát élvez. Ezt szerintem még az utcán is hallották. 

Annyira boldog, hogy átölel és kérdezi: legközelebb is...? Vizsgáznom kell heteken belül, de egy héten egyszer , ha abban úgy meg tudok vele állapodni (?)


"Vasárnaponként egyenőre 13 óra?"

"A pótvizsgámig vállalom és jöhet."

"Jó. Köszönöm! mert képzeld el, rossz hírt kaptam. :-( A barátjelöltem mást választott és ősztől róhatom majd egyedül az utcákat."

"Hogyan történt?"

"Másik lánnyal látták. Először csókot váltva, utána ő maga is jött hozzám közölve ezt és hogy már le is feküdt vele. Pedig már reménykedtem benne, hogy vele esetleg. A harmadik próbálkozásom volt. Fél évig kavartam vele. Ma már ők kézen fogva járnak, a barátság maradt csak meg."


Megbeszélem vele, hogy így ilyen körülmények között jöhet, amíg nincs ideiglenes vagy tartós partnere. Enikő mpst úgyis kilőve a listáról.  Még azt sem zárom ki, hogy anya lesz.


Elő a kerékpárral, mert azzal jöttem. Olyan módon azért gyorsabban elérhető az a hat kilométer. Megyek a számokhoz. Én nem várom őket, de ők engem igen! :-) Búcsúzóul még a nyakamba ugrik, hogy cuppantson. 

Észre fogja venni szerintem, hogy egy csókot sem kezdeményezek;mert őnként befejeztem a lányokkal: de nem érdekel. Simogatom a buksiját, ezzel kell beérje. Neki az is jó. Kicsi cuppanások nyelv nélkül. Nem érkezik személyem felé reklamáció :-) 


Menj haza, Boglárka. Megismertem egy másik, sokadik sorsot a városban; a számok hívnak most randevúra. 18 óra van.

MotoszkaDaniel•  2018. június 30. 12:57

NySzIV.4.:A betegségből kilábalva, de még óvatosan

AZ UTCÁN

Újfent egy reggel, ismételten. Apa hamarosan, valamikor a héten érkezik Budapestről.

Anya útrakel a postára, hogy a levél megérkezzen Balázsnak. Megnézi a postaládát. Levelem érkezett, én vagyok a címzett. A feladó: Polák Barbara. Az túlzás, hogy felöltözöm. Magamra kapok valamit.  Kíváncsi vagyok, mit rejt a boríték.


Javulok, egészen jól vagyok már.


Álom köszöne rám, hogy igen: a Barbarától jő számomra az betegség. Most villan be, hogy ezt álmodtam éjjel. Hát, istenem. Az élet ilyen. Én se gondoltam valaha, hogy ilyen nemtelen cselekedetek megtétele történik velem. Van, hogy a Sors csak viszi magával az embert. Ilyenkor kérdez az illető, aztán a válasz jön; késik vagy elmarad. 

Mire ezen gondolatok lecsengenek bennem, a levél tartalma kerül elém néhány néhány fényképpel. Udvarlójával megvan. [Ez ugyanaz a férfi, akit körülbelül még nyár elején láthatott a hármasunk túlpartról egy távcső révén és már akkor is kézenfogva szelték a gáttal megerősített part sétányát.] Még találkozunk. Hamarosan. 

Ezzel fejezi be a beszámolót. Kapuslány név szerepel aláírásként. Van itt még valami. Igen. lenne - e kedvünk a JENNY hajóval újra vizeket szelni? Naná! Én speciál jövő nyárra gondolok, de ez majd elválik. Nyilván tartaj a kapcsolatot a nővérével.


Csengetnek. Ki ez? Pont a végére értem a fényképnézegetésnek és a levél olvasásának.

Bankó! Nyitom a kaput, de tájékoztatom: Óvatosan, mert alakulgatok csak. Estére viszont meggyógyulok, remélem!

Nem szándékozik maradni; csak három hanghordozója lenne számomra. Ámokfutók, Bestiák és Bonanza Banzai együttesektől. 

A tartalom kivitelezése ugyanaz. Eredetiben, ahogyan megszokhattam már tőle. Kávét meg rágcsálnivalót elfogad.

Elmeséli, most tette fel barátnőjét a vonatra. A frigy igaz, hogy friss, de már egy párnak számítanak.


"Bogi, probléma van. Ezeket már nem tudom ingyen kézbesíteni."

"Akkor vissza adom. Nincsen zsebpénzem, Bankó."

"Várj. Tudom, hogy elvileg már gyógyult vagy. Az asszony már a vonaton ül. Természetbenit beszámítok, ha nem ütközik erkölcsi megítélésedbe. Jövő héten egyébként hozzá megyek. Család látogatás. Nem jártam még náluk. Aztán meg Ő jön hozzánk."

"Ha vigyázol rám... Igen. El ne kapj valamit. Én örülök, ha így jó egyenlőre, csak... Ööö hmm. (?)"

"Ne legyen lelkiismeret furdalásod, Bogi asszony. A páromat szeretem s Te is jól jársz meg Én is. Így, hogy nem bukok le, vállalom. Nem tudnék különben tükörbe nézni."

"Rendben. :-) Oké, Bankó. Minden ízlett?"

"Köszönöm szépen. Hagyjad. Ne vegyél le semmit. Nagyon jó barátok vagyunk. Ezt csak neked cselekszem le így. Más nem kapja meg. Extra kedvezmény. Az asszonyt még meg se csináltam. Legalább gyakorlott leszek, mire oda jutok vele. Szerintem én leszek neki az első."


Körülbelül egy óra. Szép kényelmesen bonyolítjuk le a nemek harcát. Még meg is dícsér, hogy nem vertem fel a házat.

"Nem vagyok egy rikácsoló bagoly :-)" válaszolok neki.

"Amiben megegyeztünk, Boglárka. Szépséges barátom. Az ígért három kazetta. Vedd át, kérlek. Hallgasd őket egészséggel."

"Köszönöm szépen, Bankó. Ezt még így folytatod, leveszel a lábamról."

"Az most a legnagyobb bajod? Hm...:-)"

"Ööö...nem!" mutatok felé tanakodást mutatóujjamat az államnál utaztatva. "Akkor látlak még?" veszem kézhez kazettáimat. Megsimított arcom pecsételi szorosabbra ezt a barátságot.

"Amíg zene létezik a világon... És a pótvizsgán eredményesen szerepelsz. Azt hiszem, meséltél róla nekem."

"Soha nem leszek Einstein. Nem rólam állítanak majd szobrot, hogy megoldottam a relativitás elmélet rejtélyét. :-)"

"Ja? Mielőtt el nem felejtem. Egy album. Angol zenekartól. Most kezdték. Bízom benne, ígéretes jövő előtt állnak. Mondjuk azt, hogy leesett a kamionról." Maga felé nyújtja.

"Ez sincs ingyen. Pillanatra kijössz velem az utcára? Nehogy visszaess a betegségbe."

"Menjünk, persze! Magamra veszek valamit."

"Olyan szép ez az alkony. Megyek, de előtte karolásodban szeretnék elveszni. Reggelre már gyógyult leszel teljesen, ugye?"

"Ha a gyógyszeren múlik. Adagold nekem szájból szájba lélegzéssel." Mosolygok rá és már keríti is hatalmába karolásom.


Hát ez meg micsoda? Én a főúttól nem lakom messze. Elmerültünk egymásban Bankóval a kör közepébe jó ideig, de látvány tárul elénk. 

Két bicikli az út közepén majdhigynem és egy pár a járdán eszi egymást. Pár perc múlva befejezik. Mennek tovább, a kerékpárjaikat felállítják és viszik magukkal tolva az alkonyodó horizonttal.

"Ez Enikő! de mit keres itt? És ki ez a férfi akivel volt?

"Úristen, Rédai Enikő?" azonosítja Bankó.

"Az! Nem is erre lakik. Innentől számítva a város másik végén."

"Ezt a nőt még egy pali mellett nem láttam tartósan. Inkább látásból ismerem. Pár szót váltottam vele, de annyi elég is volt. Ennek soha nem lesz tartós partnere."


Itt ezután elválunk, ő drótszamárra pattan. Ha reggelre százas vagyok, jöhet minden a régi kerékvágásban. Különben is, hamarosan különtanár bácsi kell, rám nézzen. Közeleg a nagy megmérettetés ideje. 


Holnap meg kellene nézni, elkészült - e a STUNTS póló barátnőmnek. Szeret időnként azzal a játékkal játszani. De szokatlan lesz a szeptember. Örökké el tudnám viselni a nyár forró hívogató kapuját.

MotoszkaDaniel•  2018. június 30. 12:55

Nyári Szünet 4. évad. 3. rész: Dél van

Hát én ki nem mászom az ágyból. Pihengetek. 
Mikor öltöttem magamra fehér melltartót és bugyit? 

Biztosan félálomban lehetett. Sebaj, úgyis kell mozogni.


Én viszont úgy érzem, holnapra meggyógyulok.


Antibiotikumok be, jó kis meleg teával lenyel. Már csak szédülök. Hogy én mennyire imádok betegen sétafikálni.


Telefonálok kétfelé, hogy Boglárka beteg. Jelentkezik, ha kikúrálta őt az ágy. Visszatérés az ágyba. Zárójel: Az egyik hívott fél a Nemeter Balázs. Persze, hogy azzal zárja a beszélgetést: SZERETLEK! Tüstént gyógyuljak meg s mit szeretnék? Én? Túró rudit imádom.

Kérem szépen: vagy négy csomaggal be is ad nekem. Mire a mellékhelyiségből ágyamba fekszem, már ott is van.

És honnét kerültek ide a képregények? Superman, Batman, Pókember, Vasember (?) (mi van?).

Kísérőlevél pottyan ki az egyikből: "Mielőbbi sétát kíván veled személyem, hozzád érni és gyógyulj meg. Szeretlek. Aláírás "kavarok még Enikővel s Barbarával is. Időközben a legmélyebb barátság alakult ki extrákkal a csónaktulajdonos lányával. Csak akkor nyugszik meg, valahányszor meghúzom. Szeretettel és szerelemmel irántad, Boglárka; Nemeter Balázs."


Hát ezektől a soroktól én bizony elolvadtam.


A képregényeket lapozom és olvasom, mialatt a szép üzeneten tűnődöm.


Na várjunk, ha ő ilyen őszinte és törődő velem: erre illik válaszolni. Vagy nem? DE!


Anya viszi el neki "Balázs, nagy vétek, hogy Enikő és kapuslány asszony mellett én bizony még a falusi barátnőmmel is rendesen összecsókolóztam? Nem. Nem, nem, nem, nem, nem, nem. A döntésem nem változott és sikeres pótvizsgám esetén fordíthatjuk komolyra.

Amint eggyé váltál velem és az a sok élmény is még hozzá... Akad bennünk közös. Ha meggyógyultam, kell még a lánynak fordítani? Három napot mondott az orvos, de lehet; hogy: több lesz. Véleményem szerint nem.

Ölelésem testem üdvözöl, Polák Boglárka."

MotoszkaDaniel•  2018. június 30. 12:54

Nyári Szünet 4. évad. 2. rész: Betegen...

Jönnek és jönnek a gyógyszerek. Fogyasztom őket, mint gyors gepárd a kilométereket. A testem jól van, szédülésem is egészen jól múlik. A láz uralja még továbbra is Boglárka személyét. Eszem. Ki még nem kívánkozom a levegőre.


Hány óra van? kora délután? Nem tudom. Megtekintem az órámat. Ideális az idő! 15 óra és bandukol a napszak 16 óra felé. 

Nincs még hangulatom zenét hallgatni. 


Most veszem észre, nem fáj a torkom. Segített a gyógyszer. Jajj, de jó! Meleg ágyam ölel.

Ránézek a melleimre. Szép, formásak! 

Ma kell még gyógyszert szedjek, az biztos!


Fnoman magamra veszem a melltartóm, de lazára hagyom a pántot. Járkálni szeretnék a házban. 


Megállok az egyik tükörnél és magamra vett pongyolámat széttárom. Ismerkedem a testemmel. Anya mondta, ez már így marad nagyrészt. Nő lett Boglárkából.

Visszamegyek az ágyamba. Rágcsálnivalóval. Azt elrágosgatom. ű

Van itt még valami üdítőféle. Ja nem! Aki nyavalyás, igyon langyos vagy meleg teát. Akad is a szamovárban. Így veszem be a gyógyszert. 


Azt mondta az orvos: ha vigyázok magamra, kímélem magam...  Három nap alatt meggyógyulok. Sokat feküdjek.

Belefekszem az ágyba. Takaróm gyere, gyógyíts meg! 


Hiányom van. Ebből úgysem lehet bajom. Barlangomba teszem ujjam. Jajj, de jó. Nagyon jó...! A pántot most meghúzom kényelmesre, pongyolámmal betakarom magam és aludni szeretnék.


Az éjjeliszekrényemmel ébredek. 

Valami finomságot tettek oda. Frissen főzött kávé is gőzölög ha szeretnék inni. Megcsapja orromat finom illata. 

Oda is hajolok, hogy a csészéhez mászva az aromát érezhessem. 

Nagyon kellemes! Cukor és tej is van mellette. 

Bocsánat, kávétejszín. Van időm kortyolgatni, hiszen előttem az éjszaka és úgyis alvás jön.


Néhány madár köszön be nekem csicsergéssel. Szerintem elaludhattam. Melltartóm jelzi, hogy rajtam van és vigyáz arra; ami benne van.


Oldalra fekszem, az ablakot nézem. 

Pirkad. Ismerkedem még a 16 éves testemmel (hiszen jövőre 17 vagyok), aztán lehunyom a szemem. 


Úgy 7 óra lehet? 

Melltartó le, mert már feszít. Jól megy viszont az alvás.


Nyalábok előttem, ahogy a nap becserkészi a szobát.

MotoszkaDaniel•  2018. június 30. 12:53

Nyári Szünet 4. évad, 1. rész.: Betegen

Nem érzem jól magam. Hasogat a fejem és melegem van. Erre ébredek ezen a reggelen. SZédülök és lehet, hogy a torkom is fáj. Polák Barbarától kaphattam  el valamit mostanában, amikor elmerültem benne? Csak nem.Elfekszem, befekszem az ágyamba. Anya rámnéz.

Menjünk orvoshoz. Néhány gyógyszer, de az ágyba. Ha éppen nem tudok tovább feküdni, nézek ki a fejemből. Nehogy unatkozzanak a számok.


Apa telefonál, hogy: pár napot, legfeljebb még egy hetet marad. Utána mindenképpen jön. Sikerül második autót is intéznie. Anya örömmel hallja ezt.


A napom java része alvással telik, így nem tudok igazán tanulni.. Túró rudit kapok, hátha gyorsabban gyógyulok. Jó kis Leó jégkrém még mellé. Azt persze óvatosan. Zenehallgatás ilyenkor nem megy.


Álmodom egy rövidet, pótvizsgán odafigyelni. Igyekszem majd. Nagyon. Igaz, ha vizsga alatt bezavarodik oda egy kánikula... Nem les (?) Mi van? Ja valami labdarúgó bajnokság megy a tévében. Az is jobb a semminél, legalább viszi az időmet.


Esteledik. Torokfájásom az ami először enyhül. Kezdjük el szedni a gyógyszert. Na ilyenkor nem olyan az éjszaka, amilyen szokott lenni. Forog körülöttem a világ, az étvágy se az igazi.

Valahogyan mégis sikerül megbarátkoznom a párnámmal.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom