Övegh Zoltán

Fürdeti hátamat a szőke szobalány, egy fogadóban sincsen nyugta a szászoknak? Mária nem tudja ki vagyok és ez maradjon is így, legszívesebben most rögtön átölelném. Nemes vér csörgedezése tükröződik a szememben, a trónbitorló János szemében én csak egy csavargó vagyok. Jó az érzékem a tréfára, de a barátaimat illetően a szél fújja: Az öt toprongyos koldusból álló sereget túlzásnak tartom.

Lovagoktól származom, azonban nem egy róka négy lábán járok. Hol tehették lóvá a tervünket? Arany helyett ez mindössze egy rakás méretes s szép kő. Kell a váltságdíj, mert Richárd német földön raboskodik, a nép pedig Őt várja. Egymillió kell az érmékből értékben és ez csak az ezrede. Azt látom, hogy Notthingam földjén nemhogy nem szeretik: üldözik a szász nemeseket. 

Azt mondja Tuck barát, isten minden nyelven ért. Akkor is, latinul való hozzászólni. Ezen eszmén gondolkodom, miközben adnak össze engem Marion szász családi sarjjal. Én azt mondtam, hogy a lázadó íjas meghalt. Ő azt vallja, Henrik Notthingamből visszatért. Már kereszteslovag sem vagyok, Marion Henrikhez megy hozzá, mert a visszatért király így hív engem az esketéshez oltárra.

(1195, Anglia)

Itt minden szép. Ezek hegyek, dombok, emelkedők meg tisztások. Kopaszodó, bajuszban vezető sofőr löki elém valamit s ez egy térkép. Akár el is lehet tölteni itt egy hetet vagy évet, mint zarándok.

Miért csikorog a kerék s nézek le a mélybe? Csak mi vagyunk e távolsági járaton és e rokonszenves úr mondja, keres valamit? Ide dübörög a fülembe a kerekek visítása néma menetszéllel. Keresünk valami után, de az én szemem csak mezőket tapint.


(álom)

Kázmér és Barbara mennek ki az ajtón, el kell hozni Evelyn édesapjának az okosjárművét. Az ajtónál vannak, amikor csörög a tárcsás telefon. Azt mondja Barbara, menni kell. De mi van, ha fontos? Kérdezi Kázmér. Barby felkapja, Ernő van a hangjával a kagyló másik végén, hogy lehetne egy közös alkalmat szervezni. Nem lehet, mert a fővárosba kell utaznia a barátaiknak. Borostyán összekészül meg felvedlik öltözékbe és mennek kettő autóval. 

Szabadszállásnál jutnak ki a pincéből. Barbara és Borostyán pont szólni szeretnének, hogy ide ne egy szál fehérfelsőneműben jöjjön fel. Lorella mozdul és pólót vesz magára. A dekoltázst bőre hagyja, hogy kimászva leskelődik belőle a takaró. Evelyn bért ad, melyet apja küldött. Majdhogynem, közelíti a négyszázezer forintot.

Evelyn csörög vezetékesen kilenckor, hogy el kellene vinni az autót vizsgáztatni forgalomba. Ezért több pénz üti Kázmér markát és a megbízó Evelynnek a zűrös, sűrű rendszerben még mindig nem sikerült időpontot foglalnia a jogosítványa meghosszabbításáért. Barbara kérdezi 'Már megint a nő a kicsi, de formás melleivel?' Csörög a barátnőjének (Borostyánnak), hogy egy nőcske ismét munkáért hívta a barátját és bevállal - e lengébb öltözéket? Tíz órára kell megjelenni és Borostyán kismama ruhát fel. Egy fia van már, eggyel meg terhes. Bori férje elkéredzkedik a munkahelyéről, a cégvezető helyettes kimenti Őt e napra. Nem tudni, meddig tart a mai menet.

Megérkeznek az Evelyn rezidenciához, ahol bemenés előtt Bori átszáll kicsi megbeszélésre Kázmérékhoz. Barbara átugrik Ernőhöz addig? Ő Bori férje. Elmondja Kázmér, hogy miről van szó és megjegyzi 'Jajj, de jó. Neked nem rázkódnak a melleid, mint Barby barátnőmnek.' 'Rázkódjanak? Ezen ne múljon. Látod? Már kész is.' Kázmérnak még mindig tetszene Bori mellei. Pumpáltak! Tudja azonban, hogy most mindent a szemnek s hamarosan mindenki visszaül oda, ahol volt és Ernőt is beavatják. Irány felfelé a halódó hírnevű cég lépcsőin. Ennek lesz egyáltalán valaha liftje? Hát ahhoz több emelet kellene, mivel egy sincs. Ez csak egy magasföldszint.

Felérve oda ahova kell, egy szomorú és majdnem síró Evelynt látnak a telefont letéve. Az apja hívta és hordta le, hogy csalódott a lányában. A nővére legalább kocsik hangárjainak a működtetését vezeti. Ezt nem közli velük, akik készülnek helyet foglalni e pár percre. Innen kettő emberrel nem találkozott még. Az asszony meg az úr kezén is gyűrű, ezek házasok? Bori leül Kázmérék mellé Ernővel és amint megállnak a mellei a rázkódásban, látják a megbízó őrei a változást. A jobb oldali mellet ugrálásában is fogja a takaró, a másiknál mi a helyzet? Abból csak a fele látszik. Az is belebújik a takaróba, melynek a széle köszön ki a bőnagy dekoltázsból. De ez is csak trükkös öltözék lehet, mert látszódik a kismama öltözet lejjebb tolása a dekoltázs eléréséért. Barby ugyanúgy van öltözve, csak neki kevésbé lötyögnek a mellei az összekötött nyári farmerjacket alatt. Pillanatra, de tényleg csak pillanatra elalszik bánatában Evelyn és álmodja azt, hogy Bori befonja a karjait s hajolásba kezdve Kázmér csókjáért indul. A befeszüléstől a bal melle helyhez jut takarójában és akaratlanul is kiteszi, de azt Evelyn nem látja. A csók befejeztével Bori Kázmérre mosolyog /Az álomnak az az üzenete, hogy Ők egykor egy pár voltak. Borostyán később Ernőt választotta. A bal mell nagyobb elterülése a takaróban arra utal, Bori nehezen adott még baráti bizalmat is Kázmérnak és ezt ezt követően megbánta/. Magához tér Evelyn e rémálomból és megilletődött szemei néznek körbe, hogy minden rendben. Rá várnak, hogy belekezdjen. Senki nem hajol senkihez, néznek. Kimerült Evelyn, ideje a tárgyra térni. Az apját tárcsázza most Ő, hogy mennyi a forgalmi megújítása? Kázmért kéri az apa a kagylóhoz és mondja, vigyázzon a kisebbik lányára. Örömmel szerez tudomást róla, hogy segít neki. A nővére már átvette a családi vállalkozást s szeretné, ha ez Evelynnek is sikerülne.

1/2 esztendő múltán kap vizsgaidőpontot az Audi nyolcvan. Öt óra alatt levizsgáztatják, a visszaúton azonban balhé van. Civil járműből egyenruhások szállnak ki és iratokat kérnek. A forgalmi engedélybe akarnak belekötni. Abba nem tudnak, úgyhogy mást igyekeznek keresni e zsandárok. A vezetői engedélyeket nézik, azzal sem tudják őket inzultálni. Nézik a lányok melleit, amint jönnek az okmányaikkal. Egyiké jobban leng, mint a másiké. A két férfi azon gondolkodik, ezeket a csajokat rabolják ki! A férfiakat ugyanis maradásra bírták az autóban, már csak meg kell kötözni őket.

Barby gyanút fog, hogy a nevekhez miért nem tartozik azonosító szám? A kérdéseket kézitusa követi. Borit úgy szájon vágják, hogy a motorháztetőre csapódva a földön landol (csak a magzatnak ne essen baja). Ezt meghallja Ernő és Kázmér, csapda lenne? Barbyt is pofon vágják. Ő is elterül, lerogy. Kettő gazembert kell elintézni. Eszméletlenre szeretnék ütlegelni a lányokat, hogy koncentrálhassanak a kettő felesleges kanra. Ernő s Kázmér azonban érkezik. Tábori kés van Kázmérnál, azzal behúz az egyiknek, illetve hasba rúgja. Párszor nekivezeti a fejét a lökhárítónak, amíg erejét veszti. Ernő hátba könyököli a másik szemétládát akkora erővel, hogy kiterül. Gumibotot csenve a fejét sózza. Meg kell bilincselni e bűnözőket. Barby és Bori magukhoz térnek, odamennek a bűnelkövetőkhöz. Herén rúgják őket, aztán ököllel behúznak nekik. Az immár megbilincseltektől kérik a lányok a kulcsokat, de azok nem akarják azt megadni. Barby és Bori letérdel hozzájuk; megszorítják a tökeiket. Nem sokáig kell csavarniuk, megtörnek a gazemberek. Így a pótkulccsal együtt az indítókulcsot beteszik a lányok a melleikbe. Hívják a rendőrséget, akik kiérkezve azért hívnak egy mentőt. Hallva azt, hogy Bori terhes. A foltok végett a kórházban Barbyt is megvizsgálják, ellátják.

Még időben vannak, azért kikapar a kerék. Alkonyat közeledik, de még szépen világít a nap! Amikor pihennének a kerekek, mindig kell előzni. Aztán meg van, hogy nagy kanyar jön. Egy torkolatot elnéz Kázmér, ezért alagútba kerülnek. Ami kanyarog, de igyekeznek nem átsodródni a szembejövő sávba. Evelynhez érve (aki mindig örül, ha csikorgásokat hall) kissé fogják csak vissza a tempót és a rámpához érve a beparkoláshoz helyzetjelző oltás. Ismét belefértek az időbe. Mivel a forgalmiról volt szó, Kázmér háromszoros pénzt kap.

Az arcod nekem a minden. Csak ha a hangod lebeg felém, akkor remeg szemem elé a tested. Elcsábít a rezzenésed valamennyi mozdulata, mégis a szívem mozdul a lelkem szenvedélyes mezőjén. Bűnben ég a tudatom sok parázsnyi mozzanata, de ez még a zsarátnok vánszorgása a tizenhatos vonalán.

Az illatodtól nem tudok felkelni, a hajad és orcád egymást ölelő tincse félpályáig jut mindössze. Tűzben égő gondolatok, de a lélek a valláshoz elég tüzes? Én bikából rúgok a kapura még ha le is csúszik a lábamról, ezt a lövést a kapus megfogja. Az elme meg nem torpan, csak cikáznak egymáson ajkaimon a szavak.

A beköszöntött ősz nem fájdalmat hoz, hanem kérdéseket. Az alacsonyabban járó nap sem tűri el a vereséget? A fehér erdőt érdemes ostromra a mezőre rendelni? A döntetlen harcot hajoló dekoltázs rekeszti be szünetelni.

Nincsen nyertes és vesztes sem, mert a fák énekelnek. Akkor a levelek meg dalolnak? A törzs meg szövegel? Én idebent lángolok s gyúltam erős érzelemre. Tábortűzre kívánom a rőzsét, a kezeim adagolnak.