Övegh Zoltán

Emőke a biológiai diplomáját kívánja átvenni a doktori címéért. Őszi napok ezek és az Appalache hegységre vezető útig Ő vezet, aztán átveszi a kormányt a barátja (Róbert). Térkép nincsen, mert az egyvalaki már leszedte (itt, ennél a mosdatlan üzemanyagtöltőállomásnál). Emőke szőke lány fehér ing felsőben mellkasig gombolva e kora őszi napokon.

A levelek szomorúak és rásírnak az útra. A fák törzsei nyugdíjasan hajlonganak, vajon miért nem életerősek? Elhajtanak a domboknál egy autótemetőnél, ahol roncsokat meg holttesteket látnak és nemcsak civilekét. Akinél azt hiszik, hogy életben van és csak alszik vagy fáradt, az egyik szeméből nyílvessző áll ki. Ki kell térni oldalra (mint a nácik. Horogkereszt alakú tábla mutat egy irányt, talán nem csapdába), még nem késő elkanyarodni. Többszintes, útfelület nélküli és kiépítetlen vágatban vannak. Néhány emberbe botlanak a szemeik s ezeket sötétségre ítélték (ki vannak szúrva s helyenként égetve? a szemeik)? Egy zuhanásuk van, azután a fényszóró szilárd talajt ér no meg pirkadatfélét. Emőke s barátja hátán ostorcsapásként fut végig a hideg, amikor testeket látnak vonszolva s bűzös levegő csapja meg az orrukat. Itt valaki emberi húst főz valamerre?

Juno szétaszalódott bokával s jelentősen sérült lábával kíván kifelé tartani a barlangból és ez a kijárat lehet? A felderítetlen barlangból a mérföldek mélyén egyvalaki jutott ki eddig, most e bájos meg csinos lányon a sor. Nem bezakkant vallási fanatikusok elől szedi a lábát, ezek a denevéremberek itt vannak konkvisztádor Cortez óta. Még egy sisak is maradt hátra tőle s ki tudja? mi lett ama hódítókkal? Egykor csábos topja koszos s ezúttal... mi ez? A denevéremberek meg denevérnők összecsapnak a szarvasemberekkel és szarvasnőkkel? Egyiket az ösztön vezéri, a másikat meg az őrültsége. Juno egy ártatlan gyilkos egy még, jóval korábbi meg balsikerű kirándulásról. Egy felderítő túráról. A denevéremberek vakok, a fülük azonban éles. Borotvára, mint a penge. Fel? az erdő vagy valami tisztás tetejére? Ez egy vadőr lesz leütve, akit a szarvasemberek vagy szarvasember leütött? Tiszta a környék, úgyhogy Juno futás a magányos de madárénekes erdő leveles fátyoljában. E kellemes szőnyegben haza. Habár arra illetve oda még hosszú az út. Aki e vadőrnőt leütötte, talán még itt garázdálkodik a törzsek beszélgetésében. A kelő délelőtt árnyékainak véres mosolygásában futás! A szekercéd még mindig veled van, csak erőd meg közel a semmihez. Lelkesedés annál inkább, csak azt az erőt fel kell tölteni az elérendő hazaérés elérése végett. Kocsicsikorgás hangját vélte hallani nemrég, a madarak szakaszos trilláján kívül nem hall semmi mást.

Az autótemető után ez a mocsár vége? Róbertnek van egy kalóztérképe régebbről, vajon lehet használni? Egy mexikói - spanyol, véres nő kimerült teste keveredik eléjük egy szekercével s hiányos hegymászó felszerelést visel a hátán. Vegyék fel Emőke meg Róbert ezt a nőt? Azt mondják Juno - nak a furcsa csatornán már átvágtak, ahol többek között felnyársalt farkasokkal találkoztak a vízfolyás mellett. Mi van itt? Ez nincs rajta ezen a régebbi térképen. Ekkor egy nála is véresebb nő még fáradtabb kivitelben vágódik hozzájuk. Mondjuk rá, hogy a lélek tartja rajta a ruháját és rajta is sziklamászó felszerelés foszlánya (Sára). Emőke s Róbert gondolnak egyet, felveszik e lányokat. Meg kell várniuk, amíg a köztük lévő ellentét csitul, mivel a párbeszédükből egy nem kicsi meggondolatlanság meg kidolgozatlan elképzelés alapján végrehajtott születésnapi meglepetés szerencsétlenségbe torkollása bontakozik ki.

Megőszült sziklánál megállnak (de előtte elhagyják az egész sötét bánya s felderítetlen barlang szélének a torkolatát), ahol hull alá a víz és lehet mosdani. A hegyes fülű denevéremberek nincsenek, a piros szemű pékek meg férfiakat kaptak el jelenleg a hegy tetején tanyázva (azonban jópár kilométerrel arrébb. Óvatlan hegyi túravezető nők sem ússzák meg. Az ősz eteti a hegyeket, csak egyenlőre vérrel. Nem pedig nyájas levéllel a tarkulásban.) Sára és Juno sokat veszekedik továbbra is, tehát valamiképpen dúlőre kell jutni. És abból lesz megegyezés?

Emőke és Róbert Sára meg Juno által elnavigálódik e borzalmas hegyeken túlra (A szarvasemberek lövik őket a vérfertőzöttekkel karöltve felajzott íjaikkal s rátalálnak egy 'szétbombázott' állomásra. Test az sehol nincsen, de a falra meg berendezési tárgyakra ragadt vér igen. Gazdátlan járművekkel karöltve. Hangokat hörgésekkel hallanak, nem sokáig. Aki még életben volt, lenyilazzák illetve más tárggyal végeznek vele), ahol ott van a két gézengúz: Sára s Juno autója. Ők innen az ellentéteiket maguk rendezik, mivel még el kell menjenek minden cuccaikért a faházba. Ez feltáratlan barlang volt, de... és az is marad? Az ám! Mert ide pusztán leereszkedni nem elég, amikor még az ösztönszinten sem élő ellenfél vagy ellenségféle a sötétben is lát. Onnan iszkoljanak e csajok haza és legközelebb Virginia másik felét válasszák. Mert ezt lehet, hogy feltárják és a denevéremberekkel ki veszi fel a harcot? Sima hegymászófelszerelés meg barlangászó gyakorlat nem elég hozzá.

Mit is mondtak Emőkének meg Róbertnek e félőrült lányok? (Nem is lehetne őket mondani igazán őrültnek, inkább pszichésen megviseltek. Ahhoz a barlanghoz aminek még neve sincs, egy térképe van csak. Az is a járatokon belül, ahol a mérföldek léptékét a sötétben nyugvó cseppkövek adják és hány százada építik azok is a talapzatot?) Erre menjenek tovább és a kanyar eléréséig cikkcakk mentes úton kell haladniuk, ami egy menetre kész hímvessző egyenességének felel meg. Vicces, azonban induljanak! Mert kint denevéremberekkel nem találkoztak, azonban a szarvasemberek nem biztos, hogy csak úgy nem kezdenek portyába s nem kezdenek el kukucskálni mondjuk egy - egy csúcs tetejéről.

Osonjon a kerék gyúró kaparásban akár, az erdő már szebb, de a dombok még ott ügetnek a nyomukban. Ez a külterület lehet s nyomni oda a pedált, hogy maguk mögött is hagyják a domborulatokat minden szikárságával. Sziklájával és égbe nyúló furcsa csúcsával.

Róbert azt szeretné, egy darabon Emőke vezessen. A város határában átveszi a volánt, mivel Emőkének nincs jogosítványa. Egy elhagyott? fészernél megállnak. E kietlen környéken azért azt hitték, mást is találnak. A dombok kezdenek mögöttük távolodni, előttük a távolban meg látnak valami település alakjának a rendeződés féléjét. Ez már úgy azért valahogyan kezd alakulni. A fészerben egy férfi holttestével találkoznak, akit körülbelül szétmarcangoltak. Nincs gyomra és lehet, hogy szeme se. Eszükbe jut, hogy Juno és Sára meséltek nekik a denevéremberekről, akik csonkítás nélkül táplálkoznak az általuk elejtett élőlényekből illetve az az Appalache hegység nagy kiterjedésű, ahonnét jöttek. Ideáig elérhet az egyik járata? Hiszen nemcsak egy kifelé vezető útja lehet?

A szerencsétlenül járt tetemet a szabadba nem, de egy gazdátlan vágat vesztőhelyébe hajítják. 

Róbert miután megbontja kissé Emőke ruháját, megmunkálja Őt egy heverőn (amit előtte amennyire tudnak, leportalanítanak).

Szűk kettő óra és busznak szánt tábla után városjelző tábla. Róbert ébredezik és Emőke váltásra is kerül. Készítse a dolgait, mert most már. Ezúttal, a veszélyzóna után a tudomány területe következik s a ruháját nézze meg. Az egyetemre kell belépnie az okmány átvételéért majd, úgy félórán belül.

Róbert megvárja és a visszafelé úton néhány pizza meg 7up! után azt próbálják a visszaúton kideríteni, meg lehet kerülni ezt az államokon átívelő hegységrendszert valahogy? Nem szeretnének újra a denevéremberek vágatához tévedni. Azt regélte Juno meg Sára, odalent olyan felszerelésekkel találkoztak. Amik megvannak legalább száz esztendősek s nem használ ilyent ma barlangba tévedő ember.

Igen, így van! Vajon mi lett azon tárgyak használóival? Fel nem jöttek, akkor ott végezték a mélyben? Ezen tanakodnak, miközben már otthonukban le van parkolva az autó s Emőke ágyon van elfeküdve és Róbert csókjába úszik evezőkön.

(Olvadó Aszfalt XCVI. 96. Kettő álom szerepel benne)

Itt semmilyen csajok bájos lihegése nincsen. A láb utáni nyomokban a végéhez érő járda sötét arca, mely nem olyan régen fehér volt. Barlangászni fel a kapu tetejére s onnan lejutni, mintha majomember lenne a behatoló lénye. Most beközelíteni az ajtót s ne káromkodjon közben a riasztó.

A nyúlcsapda elég jól összefogja a lábakat török üléshez. Akkorának érzi magát a test, mint egy gyufásdoboz. Ruccanás a belső udvarba és nem lehetett még hallani a kolompot. A szűk járat összepréseli a zoknit s ezúttal nesztelenül barangolás fel a lépcsőkre a lényeghez, a bejárati ajtó a következő behódítandó részleg.

(álom)

Van kedved iskolába menni? Ha nincs, akkor is fogsz. Valami nőnemű szépség apró dekoltázsban igényt tart rád s a barna szemeiben rád mer pislogni. Figyelj a szavaira,mert szerintem ajkával kipécézte az arcod.

Már rá is ül ajkaidra az, ami rá nem huppanhat. E hűvös mámor szűk esőcseppjeiben nincsen tekintet elheverő kutyagolása szédül el. Ő adta neked vagy fordítva? Te borítottad azt be rá, de Ő hevert a padra félig elfekvő cirmos szemében.

Nincs lógás a suliból. A simogatás nem azért járt az ajakra, hogy cserében ellébecolsz. Ja és a Nő mellé ülhetsz? Arról még nem is volt szó, szóval a csalást mint olyant kiverni a fejből.

(álom)

Felsétál futólépésben a talp helyben járása és kerüli el az ütközést. Nem jó fent? A kobold felért, mért nem marad ott a rollerén? Beröffenteni a gördeszkát a mozgó liftnél visszaútra s nem kell ennél jobb sebesség a hátra menethez.

Hogyan ér utol a manó? Pedig már több száz métert megtettem ellenkező irányba. Ez itt viszont egy paskoló kéz a kopasz fejében kutyagolva és nem a vállam kocogtatja, hanem a hátam közepét. Hullámzó jóindulat a lábban s ez nem az utazás vége, ám a törpének miért nem jó a láblétra tornáca?

(álom)

A bűn keze akkor is mozog, ha a szemhéj elfárad. A megnehezedett tekintet azonban a beőszült bajusz felett döntésre kell hozza a vágyak kívánalmát. Együtt nem lehet apa a gyermekével, a szülő mégis a sakkban. Ez nem sakk, nem patt és nem is matt.

A bácsi lemond néhány figurányi csatáról, hogy másik táblára lépjen. Ő levándorol jugóra, a néhol puskaporos hordók durrogtatta légkörbe. Ám a lánya menjen át a határon s telepedjen le Magyarországon és a bácsika? Majd Ő is jön, egyenlőre jó neki az a Jugoszlávia.

(álom)