MotoszkaDaniel blogja

MotoszkaDaniel•  2018. március 16. 11:03

Nyári Szünet: Első fejezet - Június nyolcadikán

Ugyanolyan nap ez, mint a többi. Mégis más. Elsős diáklány veszi át bizonyítványát a középiskolában. Tudja, mi van benne. A tanárok ámbár biztatják... Szomorkás. Nemcsak ő bukott. Egy másik lány is, de őt ez nem vígasztalja. Matematikából hasalt el. Eleve másik oktatási intézményből jött, hogy tiszta lappal indulhasson. Ott cikizték amikor a fiúk rugdostak egy pénzérmét. Ő rugdalás helyett felvette és eltette magának. Azt mondták neki, gazdag lány lesz belőle. Hát nagyon vicces, gondolja magában. Egy másik fiú még olyan merész is volt: odament hozzá egyik nap után, egyszer szétrugdossa a biciklijét. Soha nem élt ezen szándékával. Mosolyog is a lány, majdhogynem hangosan felkacag :) Kilógott a közösségből, mint egy árva fűszál a szép tavaszi mezőn. 

Ahol most van, ez azért más. Keresik őt, még ha nem is tökéletes itt minden. Sokkal jobb, mint ami előtte volt. Még egészen frappáns, új iskolatáskája is van. Amit igaz, hogy témát illetően nem repítenek az egekbe, de legalább nem nézik teljesen különcnek. Annyira más ez a közösség itt, mint ahonnan jött: Még az angol házi feladatot is róla másolják. Egy másikat is, habár annak nem igazán jeles művelője. Attól még ügyesen lavírozik az új közösségben. Nem egyszer még beszélgetni is tud egyik barátnőjével, aki aránylag nem lakik messze mostani "otthonától". Minden alkalommal ha eme nagyon jó barátnőjével van, egy sorompón kell átmenjenek. A történelem még amiben kedvtelését találja, főleg az ősi idők. Taktikázásért még dícséretet is kap a tanárnőtől. A kémiát utálja. Akkor is, ha JÓ tanulmányi eredményt tudhat magáénak. Ezt annyira értékeli az új barátnő, még azt is róla másolja gyakorta. Mellé kell üljön egyik szünetben és azért lesz odahívva, hogy az egyik órájuk helyettesítve lesz. Az a tanár még ismeretlen, csak a híre érdekes. 


Pedig olyan jó volt év elején a műveltségi vetélkedő. Sivatagi Rohamkukacok nevet adtak csapatuknak és több feladatot is kellett teljesíteni. Hármat talán? Próbál visszaemlékezni. Csak az megy neki miközben fagyizó vagy jégkrémet nyaló fiatalokat lát, hogy el kellett gargalizálnia a Republic - Szállj el kismadárját. Akkor tette ezt életében először, de most valljon színt? Nekiveselkedett. Vastaps lett a jutalma. A mellette lévő lány, ki konferálta fel ezt neki és adta hozzá a pohár vizet: még meg is jegyezte neki mosolyogva; azért nehogy félre nyeljen vagy megfulladjon. Úgy is ment vissza a többiekhez, fogalma sem volt róla, hogyan ült le. Megcsinálta, az a lényeg. Ez újabb pontot hozott a csapatnak. A Duna Parti Partyt se lehet elfelejteni májusban valamikor. Az egyik fiú annyira menő volt, csökkenteni kívánta az egyik tanár hátsó kerekének légnyomását. Hát annyira "ügyes" volt, hogy leeresztette végül. Szert tett egypumpára és természetesen feltelítette levegővel, nehogy probléma származzon ebből :)


A nap optimistán kíséri lépteit. Szépen magasodik előtte most is a  barna kapu ugyanolyan színű kilincsével. Maga elé néz és az árnyékát pásztázza minden egyes pillantása. Magához tér az "álomból". Majdnem ott van már drótszamaránál. Egy kék, Shimano váltós darab. Mountain Bike. 

Viszi őt a kerékpár. Hogy elillant ez a pár perc is, igaz? Vagy több volt? Persze, hogy több. Barátnőjétől elváltak már ott, a sorompón túl. Tőle jött vissza. Annyira szép szemei vannak. Lehet a legjobb barátnője lesz? Megmutatta neki új rúzskészletét és sminkjét a tükörrel is. Azt is meg kellett nézze, jól rúzsozta-e ki magát a barátnője? Biztatja őt. Találkoznak majd rendszeresen. Fel a fejjel. A többiek hazamentek már. A nap még most, lenyugvóan az égaljnál; barátságosan kíséri őt haza. Kell ennél jobb neki a nap végére? Nem! 


Otthon megértő szülei fogadják. Találkozhat ugyanúgy barátaival és barátnőivel. Szeret fürdeni és lubickolni. Napozhat, akár felderítheti a vadont is. Csak minden nap foglalkozzon valamennyit a matematikával. Abból bukott sajnos. 


Íróasztalához ül. Nézelődik. Jó lenne egy fantasztikus, örömteli nyár. Dehát azért nem olyan vészes a helyzet. Gyakorlófüzetet vesz majd elő. Most azonban másikhoz nyúl és más szándékkal. Megkörnyékezte egy fiú, de nem az esete. Csak beszélgetni szoktak. Akkor is, ha Ő mást akarna. Ezt csak hallomásból tudja. Kicsit elbóbiskol az asztal felett. Azt álmodja, a fiú sohase tudja majd becserkészni őt, mert másik lány lesz a nyerő. 

Felébred és tollat ragad. Egészen szép irkát talált. Ez jó lesz! Kezdi is sorait.

"Kedves Naplóm, 

Polák Boglárka vagyok. Új közösségre leltem itt és az élmények csak megerősítettek benne: itt azért jobb hangulat fogad. Az egyik lány nem jött el velünk osztálykirándulásra tanév végén, nem értem miért. Lehetne rosszabb is a helyzet, de nekem itt most nagyon jó. Nyolcadikban még azt se tudtam, merre menjek tovább tanulni, most meg... Nagyon szépen sütött ma a nap. A partra is le tudtam menni barátnőmmel nézelődni. Nem fürödtünk, de majd szeretnék. Csiripelték a madarak, van élet ott. Azt el is hiszem, főleg nyáron. Nézegetnek a fiúk, de őszintén? Mindegyik csak barát. Ráérek még. Igyekszem majd a matematikával foglalatoskodni. Semmi kedvem hozzá. Lemennek a szemeim. Vár az ágy. Most már valami értelmeset is hozzon nekem az éjszaka, ha már az előbb nem bírta ki. :)"

MotoszkaDaniel•  2018. március 14. 19:58

Havazik 3 ; Tíz: Négy év múlva

Nyár vége. Sétál a szép napsütésben Temesy Tilda és T. - F. Elemér nézi az éppen hogy rügyező talajt.

"Hallgatag vagy. Eddig beszéltél hozzám. Valamin elgondolkodtál? :-) Elemér pajtásom."

Amíg a lány nézi a melegítő sugarakat mosolyogva, előveszi zsebéből... 

Elérkezett a pillanat. "Most hogy már tudom a nevedet..." A zsebébe nyúl valamiért.

"Mihez készülsz ennyire? Ne izgulj! :-) Elemér."

"Egyenlőre enyém veled az utolsó séta?"

"Nem...! :-) de az első Igen." és Elemér kezéért nyúl.


Nem sokkal később. Nagyon szép ilyenkor a préri. 

"Naaa, mit szerettél volna mondani vagy kérdezni? Ne csigázz már...! :-) Engem nem csapsz be. Szeretnél valamit." És megáll Tilda.

Elemér szembeáll vele és azért nyúl, amit az előbb szeretett volna.

"Temesy Tilda, hozzám jössz feleségül?" 

"Nem. Már volt kérőm... kettő is. ...De egyiknek sem mondtam 'igen't." Nyújtja ujját és elmosolyodik "IGEN, Elemér."

"Nagyon ízlett a múltkori tea." és a lakra pillant Elemér, mert közben az üdítő séta végére érnek. Tildával megy fel a lépcsőn, aki nyitja a JENNY lakot. "Ugye azért még ebben a szezonban elveszel feleségül? :-)"


Nórát Ella előlépteti. Feljebb mehet a ranglétrán. Ő tölti be a személyzetis munkakört. Dönthet afelett, kit vegyenek fel a Jégbor pincészetbe felszolgálónak. Kálmánt megkeresi, a hóekés munkát nincs-e kedve felváltani valami kellemesebbre onnan a traktor mögül? 

Az ő helyére egy lányt vettek fel. Az egyik fiú munkaerő pedig felmondott. Azzal indokolta meg: Másik munkahelyet talált. Hajlik rá és elkezdi a betanulást Kálmán.

Egyik alkalommal a hotel előtt andalognak. Kéri Nóráját, álljon meg. Fontosat szeretne mondani ebben a fantasztikus napsütésben, azaz inkább kérdezni. 

Nóra tudja, hol vannak. Itt hagyta őt cserben akkor Kálmán. Nem tudja viszont, mit szeretne tőle; most már imádott férfija.  

Odavezeti szíve választottját a falhoz, ahol a raktár valamikor állt és ballonkabátjába nyúl 

"Mit szeretnél :-) tök izgatott vagyok..." Már nem tartja a kapcsolatot a családapával, akinek egyébként a harmadik gyermeke is megszületett azóta.

Beszél Kálmán térdre ereszkedve, de Nóra nem hagyja őt mondandójában befejezni. "Nem megyek hozzád feleségül. Ne is álmodj róla :-)"

Kálmán szókeresésben. Össze van törve. Komolyan gondolta. SZERETI. A betont nézi a nyári hóban. 

Nóra nem megy sehová. A nyári nap itteni tavaszi sugarai megérintik ruháját és siklanak lassan az arcáig; ami mosolyra fakad. 

Kálmánhoz ereszkedik térdre. "Megbántad? Te kis buta. Azt hitted, hogy egy ilyet elutasítok ennyi idő után? Megbízom benned, csak hagytam... ássál le magadra mélyen a múltba. Hogy mit tettél velem akkor. Amikor Én már Szerettelek! Igen, emlékszem! Ez az a hely. Én már akkor azt hittem, ott leszel értem a sarkon. Soha nem jöttél el. Vártalak pedig, egy órán át..." Felnyitja a díszdobozt, ujjára húzza LASSAN és végig Kálmán szemébe néz cinikus mosollyal a lány.

"Béres-Balogh Kálmán, vedd el feleségül Pollakity Nórát. IGEN! Szívesen hozzád megyek." 

Elkapja Kálmán ajkait, mint aki az ALCATRAZból szökött meg és amíg az ő időérzékük szerint a nap le nem megy, csókban forrnak össze.


Csengetés. Bodó Róbert és Bodóné Tubor Emőke a névtáblán.

Emőke jön ajtót nyitni.


"Szeeervusz, Krisztián! Hogy vagy? Örülök, hogy benéztél."

"Emőke üdvözöllek és KÖSZÖNÖM! Ez itt a lakcímem. Ha esetleg felénk jártok, nézzetek be hozzánk. Terivel vállalunk még gyereket a jövőben."

"Mindenképpen és köszönjük szépen. Mondtam, hogy állom a szavamat és örülök, hogy elfogadtad. Nem szeretem az elvarratlan szálakat." Ölelik egymást.

"Emőke, ki az? Kriszitán! Jajj, de régen nem láttalak! Hogy vaaaagy, barátom?" Átöleli mélyen a legjobb barátját.

Emőke megmutatja férjének a Krisztián által leírt lakcímet és hogy mi hangzott el az előbb.

"Ja persze, hogyne! A legnagyobb örömmel. Átnézünk a jövőben hozzátok."

"A gyerekek, Robi?" kérdezi Krisztián.

"Bent vannak. Szeretnénk még amúgy Emőkével. Úgy kettőt."


"Örülünk, hogy láthattunk, Krisztián."

"Én is, hogy titeket. Sziasztok!"

MotoszkaDaniel•  2018. március 14. 19:49

Havazik III; Kilenc : "Tizenkilenc kilométerre"

Alakul a Jenny lak. Katonák érkezése várható valamikor a Jégpor síkság és Gayyo hágó környékére. Benéz Tildájához Taszev-Fazekas Elemér. Már gondolkodóban van. Megkérné a kezét.



Maci Kéz és Gyík Kezű tart az immáron "kitisztított" tömegsírhoz a királyi pár kérésére. Útközben Tomasz kérdésére Nándor elmeséli, valamikor egy akkori munkája során indiánok között volt és azt a közösséget hívták így. Becenévnek pedig a Maci Kezet megtartotta.
Elleberta azt kérné Tomasztól, vezetné-e az itteni munkálatokat? Menekülési útvonallá alakítanák át vészhelyzet esetére. Felügyelné-e? Annyit fűz hozzá Egon; akár kibővítve, de sok ember befogadására is alkalmas lehetne.
"Nagyon el vagy gondolkodva, Tomasz. Nyomja valami a lelked?"
"Nem, asszonyom. Csak már hónapok óta játszom a gondolattal, hogy lépjek -e a tettek mezejére. Feleségül venném Zsókár Zsófiát."
Elmosolyodik a királynő "Ő a legfiatalabb, de szerintem örülne neki."
"Esetleg leszel a tanúm, Maci Kéz?"
"A legnagyobb örömmel, Tomasz barátom."


A keskeny, szép de szürreális útszakaszt továbbra is látogatva sétál Nóri és Kálmán. Hát ilyet... Kálmán még nézi is az óráját. Harminc percenként és van, hogy a napszakok maradnak is? Érdekes. 
Azon még Nóra is ámul: Miért állandó csak a harminc percnyi tartam?
Kis híradónézés, séta és elnéznek a hotel felé is. Majdnem készen van. Szépen rendbe hozták!

MotoszkaDaniel•  2018. március 13. 12:59

Havazik III - A jövő emléke (NYOLC)

/Brigovity atya utolsó kenete és a lelkiismeretes KURVA/

Sárga motoros szán hasítja az éjszakát. Porzik mögötte a hó. A Pagad kunyhónál áll meg. Párat villan egy zseblámpa ott, aztán újra sötétségbe burkolózik a táj. A jármű viszont nem mozdul.


Kop-kop-kop. "Jó estét ilyen késői órákban, Maci Kéz"
"Szervusz, Tomasz. Tudom, hogy 22 óra van, de öltözzetek. A kunyhóhoz megyünk. Csenge felöltözött már. Ne feketébe, de rendesen öltözzetek fel. Normál alkalmi elég."
"Csak dugtunk egyet. Szólok Zsófinak és máris indulhatunk."
"Mindent időben ott helyben megtudtok." Integet Maci Kéz és már indul is lefelé.


"Szervusztok. Elnézést, hogy éjszakai kiruccanást rendezek. Köszönöm Nándor a telexet. Órát óta itt vagyok már. Robi éppen a gyerekek álmát őrzi és nyugtatókkal próbál aludni. Amikor mondta, mi történt, elkértem a sárga motoros szánunkat és azonnal idejöttem." Kezdi szószólóként a helyzet ecsetelését Emőke.
Maci Kéz "Felbontottam a borítékot, ezért telexeztem. Két részből áll. Az egyik fele neked szól, Emőke és valami fiatalkori eseményről ad hírt veled kapcsolatban. A másik része semmit sem mond nekem, de most átadom neked."
"Na hadd nézzem." "Igen...2 dolgot nem tudtok, de mindjárt megértetek néhány dolgot a múlt árnyaiból. Haladjunk sorjában." Felhúzza az ágyon fekvő elhalálozottról a sapkát. "Ő ki?" Mindenki csóválja a fejét. 
"Azt hittük, Robi azt mondta: a Pagad Krisztián." kezdi elsőként megtörni a csendet Zsófi.
"Robi is azt hitte. Amikor elmondta nekem, ki lett öngyilkos, ide robogtam. Mondom, ilyen nincs. A legjobb barátja volt a Pagad Krisztián. Ő sem tudhat mindent, mert ez fiatalkori dolog. Segítek nektek, mert ezt rajtam kívül csak egy ember tudhatja. Mégegyszer megvilágítom nektek az arcát. Ő a Pagad Attila. Krisztián ikertestvére." és kegyeletből visszahúzza rá a fekete sapkát. "Mielőtt aludni mennénk és nagyon köszönöm, hogy eljöttetek itt az éjjeli órák közepette is; annyit kell még tudnotok: Nézzetek fel a plafonra, amit Maci Kéz rögtön észrevett. Azt hitte, hogy szekta jel. Mi lehet ez a nagy ábra?"
Zsófinak tátva marad a szája. "Emőke! Ez szerintem a Gayyo-apátság címere. Ha jól fogalmazok."
"Ez telitalálat, Zsófi. Add a kezed, BRAVO! Honnan tudod?"
"A bátyám náluk érsek egy ideje."
"A boríték akkor miért Attila kezében maradt úgymond ránk? Miért nem Krisztián intézte ezt valahogyan feléd Emőke, ha mindkettejüket ismerted?" tesz fel ezzel a kérdéssel pontot az I-re Csenge.
"Szerintem Krisztián nem akarta és jogosan, hogy Robi megtudja az igazat. Azt pedig ez a boríték rejti a múltról. Ezt a kunyhót felváltva használhatták, mivel testvérek voltak. Paplakba költözött volna Attila, csak hát elutasították. Ezért lett ő öngyilkos. Én ezt is megértem. Krisztián meg harminc éve rám vágyik lelkileg. Soha nem feküdtem le vele. Ő nem volt rá képes lelkileg. A mai napig él számára az ajánlatom.Mielőtt viszont a jövőben férjhez mennék, teljesítem a kívánságát. Úgy érzem, hogy végre rászánta magát. Ez a két tény amiről biztos, hogy nem tudhattatok. A temetést a jövő héten intézik. Én szólok Robinak és Krisztián feleségének is a megváltozott sztátusz kvóról. "
Hát egyik ámulatból esik a másikba a társaság vagy nem tudom hány órán át.
"Menjünk most haza. Majdnem három óra van. Én is alszom. Legalább Robi is tudni fog. Nyugtatókkal is alig alszik a most már tegnapi nap óta. Mindent hagyjatok így."
Zsófi és Csenge; Tomasz és Nándi: átöleli Emőkét. "Nagyon kedvesek vagytok. Köszönöm szépen! :-)"


Szerda van és Gugity Bertalan apát érkezik Brigovity atyához. Tárgyalnak. Elvonul a szobájába, felölti dísz fityuláját és a vidéknézésből megérkező kvartett érdeklődik, hogy mi ez a különlegesség rajta. Pagad Attilához tart felvenni az utolsó kenetet. A négyes is odamegy. Ott szeretnének lenni.
A helyszínen Brigovity Belleko atya kívánja azonosítani az elhunytat. "Igen, Ő az.  Köszönöm szépen, vihetik."
Az apát bemutatkozik a négyesnek és elmondja, az egyház elítéli az öngyilkosságot, Brigovity atya viszont nagyon régi ismerőse. Az atya hozzáteszi: másod-unokatestvérem volt az elhunyt lélek és ő utasította el.
"Tisztelt megjelentek: Kezdődik a szertartás. Csak a közvetlen hozzátartozók maradhatnak." közli le az apát.
"A bátyám érsek a Gayyo apátságnál, apát uram. Ők pedig a barátaim." 
Az apát az atyára néz, aki bólint. "Igazat mond a hölgy, Bertalan főapát."
"Az elhunyt a régi barátom ikertestvére." teszi hozzá Emőke.
"A szertartás hosszú lesz, gyermekeim. Kb. két óra. Maradhatnak, de síri csendet kérünk. Az elhunyt lelki üdvéért szeretnénk beszélni. És akkor megtisztelnek engem s a Gayyo apátságot. Foglaljanak helyet." 
Mindenkinek, aki nem egyházi tag; csukva a szeme. Nem imára, de összekulcsolva a keze. Körbenéz az apát: az atyára...és bólint.
"Főapát uram. Elnézést, hogy megszólalok." - vág közbe Zsófi.
"Nem kezdtem még el a szertartást. Kiküldöm azokat, akik megzavarják Isten házának szentségét. Mondjad csak, gyermekem. Miben állhat Urunk, Jézus Krisztus a segítségedre?" és mosolyog.
"Latin könyvet látok a főapát úrnál. Bátyámnál is ilyet láttam. Ezen a nyelven szól majd az elhunytért?"
"Igen. Azt is megmondom, hogy miért. Mivel csak közvetett értelemben pap az elhunyt testvérünk, lelkében volt csak velünk. Sajnos nem lehetett az, aki szeretett volna lenni."
Zsófi elmosolyodik és visszakulcsolja kezét. Az apát alkalmi kendőt ölt magára és hosszúkás papi fejfedőt.

MotoszkaDaniel•  2018. március 12. 23:10

Havazik III - Hét

/Apa visszatér; Egy sötét igazság háttere/

Az uraknak megmutatják a lányok, mit találtak a padláson. "Menjetek be a gyerekekkel. Mi Tomasszal fogadjuk ezt a férfit." Meg is áll előttük. Talpig fehér palást és csuklya az öltözéke. Hátra hajtja azt és kezét nyújtja. 
"Hobolyka Nándor" , "Én pedig Gatatuko Tomasz vagyok." "Bodó Róbert és barátomat jöttem megszabadítani a tehertől. Pagad Krisztiánt." "Bent megtalálja. Ha így hívják a férfit." feleli Tomasz
"Úgy értik, hogy...?" Nándor bólogat. Tomasz félreáll és kérdést intéz maguk között Nándorhoz "Ez meg ki lehet?"
"Gyere be, Gyík Kezű Maci Kézzel. Erre én is kíváncsi vagyok. Hogy ez ugyan ki lehet."


A fehér ruhás Bodó Róbert meglátja a számára ismeretlen Zsófit és Csengét, amint a gyerekek ölelését tűrik és mielőtt megnézné, mi lehet a hálószobában, egy mondatot intéz feléjük "Köszönöm nektek!" 
Beljebb lépve látja meg, amire nem számít. Megérinti gyászában a testet. Elérzékenyül s lassan pár könnyet is hullajt. "Barátom...! :-( Nem tudtál megvárni engem." Megsimítja a testet. A borítékot is látja. Nem sok. Pár perc csend. Hagyják őt gyászában érzelmileg. Aztán feláll és az urakhoz fordul.
"Maga kicsoda?" - kérdezi az egyik lány, mert közbe ők is bejönnek a gyerekekkel vállaikon.
"Máris mondom, hölgyeim." - könnyeit törölgeti.
"Én Bodó Róbert vagyok. Az uraknak már bemutatkoztam. Az ágyon fekvő úrral pedig gyerekkorunk óta barátok voltunk. Pagad Krisztián az, aki öngyilkos lett, amint ebből a búcsúlevélből is kiderül. Köszönöm, Nándor úr. Hadd nézzem a borítékot is. Ezt én nem bontom fel. Tudom szerintem, hogy mi van benne. Olvassátok el vagy juttassátok el Elleberta  -nak illetve Egonnak. Krisztiánnak én segítettem, hogy próbálja meg gyermekei életét rendbe hozni. Van a közelben egy kanyargós út. Ott lelhető fel ama növény, ami zöld nyálkája bevadíthat egy jegesmedvét. Félidomíthatóvá válva így. Ugyanez a kotyvalék beléje fecskendezve viszont hatástalaníthatja, eliminálhatja is. Hozzám szintén eljutottak a hírek uraim Önökről. A hőstettükről. És egy magyarázattal még tartozom. Pagad Péter volt az, aki nem tudta a csalódását feldolgozni; hogy a királynő nem őt választotta. Ezért állt ÍGY bosszút. Akár még az uralkodó asszony népén is. Semmi sem érdekelte már a végén. A barátom meg itt... Ezzel a tudattal nem akart már együtt élni. Inkább a halált választotta. A nejével nem tudom, mi lett. Nagyon régen, több mint egy hónapja ha nem több, hogy nem láttam őt. Áldott jó asszony volt. De amint látta, mivé fajul a szép családi élete, elmenekült szerintem innen. A hölgytársaitoknál lévő gyermekek pedig a fiaim.. Őket el is viszem. Volt pár dolgom az utóbbi időben. Az otthonom nem volt alkalmas rá különböző okok végett, hogy tudtam volna velük foglalkozni. Átvenném őket. Csak Krisztiánra tudtam hagyni. Balázs és Bálint a nevük egyébként. Az egyik négy, a másik a hat éves."
"És ki az anya vagy él még egyáltalán?" - kérdezi Zsófi.
A gyerekek Róberthez futnak és sírnak örömükben. "Apa!!!"
"Mond nektek valamit az a név, hogy Tubor Emőke?"
"Na neeee...!" Reagál Tomasz és rágyújt kiakadásában.
"Sokat udvaroltam neki fiatalkoromban. Nem mintha most annyira öreg lennék." Feláll egy pillanatra és halkan, hogy a gyerekek ne hallják;  közli le a csapattal: ez a kettő gyermek házasságon kívül született."
"Ohhh!" reagálják kb. egyszerre négyen.
"És ez mi?" mutatja a gyík formát kezén.
"Gyerekek! Bálint és Balázs fiam. Mindjárt megyünk haza. Kis beszélnivalóm van az urakkal. Van kedvetek addig a két nénivel játszani?"


"Gyertek, gyerekek. Átmegyünk a másik szobába." 
"Bálint vagyok. Téged hogy hívnak?" "Zsófi vagyok. Játszunk pacsit? Add a kezed."
"Balázs vagyok. És te?" "Az én nevem Csenge. Gyere, Balázs. Feküdj ide mellém erre a szép ágyra. Becsukom a szemem. Tedd te is azt. Ha egyikünk meglátja a másik nyitott szemét, új kör." "Tetszik, Csenge! Kezdjük."


"Amikor megfertőztettem a Jegesmedvétt, rögtön kidolgoztam rá egy ellen tervet is, hogy valaki állítsa majd meg. Sajnos sejtettem, hogy ez lehet a a vége. Gyík formájú fegyvert hoztam létre ami savat vagy nyílvesszőt lövell ki, de mindenképpen az anyaggal rajta. Emőkét ezzel a feladattal láttam el, hogy minél több, azaz összesen négy embernél ha a tudtukon kívül is, de helyezze el azt a Gyík Kezet tulajdonképpen, mert máshova nem is igen lehet felrögzíteni."
"És mi van azzal a keskeny, de hosszú útrésszel, amin Tomasz keresztülment idefelé jövet és totál véletlenséggel hol nappal van ott hol éjszaka?" - teszi fel a kérdést Nándor.
"Na erre nem lesz egyszerű a válasz, de rövid leszek, mert órákon belül szeretnék Balázzsal és Bálinttal haza menni. Emőke egy szánnal a Jégpor síkság végén vár. Huhh de jól játszanak velük az... asszonyaitok? Mert gondolom azok. Nagyon jó! Ide hallom a nevetgélésüket. Ohh, még puszit is kapnak a lányaitok."
El lesznek kényeztetve! :-) Néz össze nevetve Tomasz és Nándor.
"Szóval amikor én ebbe belekezdtem, nem akartam hogy bajom legyen belőle és a zöld növény után (ami csak ott fellelhető) mindig az éj leple alatt kutakodtam. Csakhogy erre nem mindig éjjel akadt lehetőségem. Mondjuk pl. a munkám végett. Ismertem régről egy elég nagy tudású itteni sámánt az eszkimók között. Ő meg tudta ezeket a kézi fegyvereket úgy bütykölni valahogyan, hogy összhangba hozza a sarki fénnyel. Kis napszakbefolyásolás. Van azon a Gyíkon egy szem. Az állat szeme; magától értetődően. Na most arra, Tomasz úr Te valahányszor rácsapsz, az nemcsak támadó funkcióval van ellátva. Kezeli az állat szemeit, fél órára állíttattam be Emőkével, hogy ne villódzás legyen belőle. Tehát ez a valami rácsapásonként jelet küld, de csak arra a keskeny útvidékre. Becélozza az égen a sarki fény helyét. Megkeresi valahogyan és azt jellé átalakítva már készen is van az Éjszaka / Sötétség játéka. Amit most hallottatok tőlem, az csak ezen a vidéken működik és függ a távolságtól. Minél közelebb vagytok ide, annál gyorsabban éri el a jel és... Gondolom értitek. A memória jegyzi a lenyomódásokat. Fél óránként gyakrabban viszont semmilyen napszak nem változik ott hirtelen. Csak jegyzi egy memóriabank ott fent az égen, hogy még hányszor kell Nappalt avagy éjszakát generálnia. Tehát ha késésekkel is, de valahányszor napszakváltás van fél órára, amidőn a Szem megnyomásra kerül. Értelemszerűen a Gyík nyitott Szeme a Nappal. Lehunyt szeme az Éjszaka."
"Hát ez csodálatos bazdmeg, Tomasz."
"Úgy le vagyok hidalva, Nándor. Mindjárt elkezdem ezzel szívatni az összes idetévedni merő kis csibészt."


Búcsú jön. A lányok négyszemközt kívánnak beszélni Bodó Róberttel. Most a férfiakra bízzák tényleg csak nagyon rövid időre a gyerekeket. 
"Bízzatok bennünk, Nándor és Tomasz. Máris jövünk." 
Magukra maradnak. Levetkőznek, de nem fehérneműre. Szabadon hagyják vállaikat és kicsit a pocit is.
"Maga nagyon jó ember. Éppen ezért fogadja tőlünk, a jövő generációjától szívből jövő ajándékunkat cserébe az úgymond hányattatott életéért és hogy a gyerekkori barátját elvesztette. Mivel valószínű, már nem találkozunk. Maga jobb életet érdemelt volna, Bodó Róbert. Kezdjed a sort, Csenge"
Csenge odamegy a férfihoz. 
Mit adnak neki vajon?
Zsófira néz Róbert, aki csak mosolyogva kacsint egyet. 
"Egyenként harminc perces mély csók a jutalom, amiért megpróbálta gyerekkori barátját életben tartani, megmenteni. Annak viszont az egész házassága ráment erre. Egy életműdíj a totális kudarcért cserébe tulajdonképpen." kezdeményezi a konklúziót Csenge.
"Nem lett volna szabad elfogadnom, de KÖSZÖNÖM! nektek."
"Minket sértett volna meg, ha nem fogadja el." kommentálja ezúttal Zsófi. 
Ezt együtt mondják már neki, mintha összebeszéltek volna "És Szívesen!"


"Uraim és hölgyeim, köszönök mindent. Bármiben segíthetek, Emőkén át elértek a jövőben."
Róbert lekezel Tomasszal és Nándorral. 
A lányok szorosan átölelik. Mindketten arra kérik, vigyázzon magára. 
Bodó Róbert megindul Emőkéhez, aki a Jégpor síkság végén vár rájuk.
Kézen fogva látja majd meg apjukkal Bálintot és Balázst. 


Tomasz és Nándor érdeklődik, mi volt az az 1 órás átbeszélés a szupermennel?
Kérdezik, hogy nem bíznak bennük? Dehogynem bíznak bennük. 
Zsófia és Csenge összenéz "Hármunk dolga! de elmondjuk majd."
Tomasz a tulajdonképpeni vezér veszi át a szót. "Álljunk körbe mind a négyen és karolás!" Elmosolyodik. "Menjünk haza, gyerekek!"


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom