Övegh Zoltán

Amikor azt gondolod, csak a testvéred emlékének kívánsz adózni és békében nyugodjon az élete. Csalódnia kell a lelkednek, a szíved háborog az indulat vezette katlanban. Ez a város nem veled van s a családoddal sem. Mit lehet tenni ott ahol fájó tények repkednek a megviselt lelkek mellkasán illetve a sas sem tehet semmit a csőrét rágva?

Egy utolsó senkiházi élősködő vagy ebben a beton porfészekben, mely maradék parazsában is a szíved könnyező kamráit marja. A családodban mindenki veled van, de ők nem akarják felmarni a keserűség áztatta kavicsok valamennyi nyomorának húzó mosolyát és az unokahúgod talán megért egy csésze kávé mellett a levegőt füstölve? Nem a levegő szennyezett, a kémény hasát mérgezték meg s ez a nyomasztó keserűség könnyezi a szalon reményt síró avarját. Minden viszki jó ilyenkor valamint bocsásd meg, ha az unokahúgod szárazon nyers modora esővé ázik a porban.

A család az akkor is a szeretet fészke, ha a bűn komor mélyben átitatott bölcsője nem ismer más játékszabályt. Haza kell menned a száraz esővizes lábaidon, de téged előtte érdekel az eső mocsokjának vallomása. Az se számít, ha jégen veri az ajkaimat az igazság hideg ütése. Az igazsággal és csak azzal vagyok képes nyomni a gázt haza Londonba s akkor jöhet már a dagály ázó könnye, nincsen apály. Nem érdekel a savanyú bosszú bélyege rajtam, mellettem áll a sírnál az elvett öcsém kamaszkorú kislánya illetőleg ez a bezuhogó eső mossa gyászomat e kávézó székében ülve.

A családunk békét nem, de igazságot nyer. A fegyverek és az indulat nem ropognak a nyakamban, ez újra Anglia. Az unokahúgom jelenléte szorítja a lelkemen mosolyával a vérben most már alvadó indulatokat, a nősülés szárnyal el az őszületlen homlokom peremére. A világ tetején voltam pár napja, mégsem érzem a gazdagság semmilyen szagát s a keselyűk nem róják fejem felett a köreiket néptelen rajban.

Tiszta az ég és tőlem jöhet a felhő. Ez a Temze oldala, nem New York undorító bűntől bűzös fertője. Akit igaztalanul meghurcoltak, békében nyugodhat már s ez nem minden elvont meg erőszakos farkasnak jó. Kristály rajzolja a kört, a havazás pihéje mégsem akar megindulni vagy talán majd tavasszal?

(GET CARTER 2000)

Fal nincs e zord sziklák mostoha testvérei között, azért akkorát még nem görgetnek maguk alatt e hófelhők s a járatok a hófüggöny mögött átjárhatók. Ám e piciny dombok közé berekedt havazása a hónak, tűnik határnak. A férfiak után a nőknek sincs kedve megfagyott démonokat kerülni és kitalálni, éppen melyik fog megmozdulni a hóba fagyva. Fel kell venni a földelt kesztyűt a talán még nem nyakig érő hóba és a kanok mögött zúzódjanak határozott lépteikkel a csajok, mert egy gerilla az nem harcos.  

A lányok velem jönnek, de lépésben felfelé e fém fokokon. Nem tudom, hogy mi van odafönt és a kinti hóvihar nyugdíjba vonulásáig látnom kell a lépcső szelvények állapotát e bányagyár tetejét tapogva. A csajok nem találnak nyílt ajtót? Akkor sorakozni fél libasorban mögém, itt van valamennyi fény e fülkékben s próbáljunk meg homályt csiholni egészen az alsó szintekre.

(A hómező görgetege aprítja a bolygót)

A boszorkány és a porördöge a hó szállingózásában járkál s bármikor jöhet a havazás pokolja. A bejegesedett rónákon állandóan rázza a hárpia a szoknyáját s most már férfi fagyva mellé Ő is ezt teszi, csak sínadrágban. Falra felkenődő pelyhei a hónak, amik ideig óráig az erős havazás tünetei és ez bizony csapja be a pihébe keveredett szemet a pilában. Szorul a dara a szemöldök sörtéibe, még kint kószálás van itt vagy pedig húzódás be a dermesztő sötét sarkaiba.

E házban a szerencsétlen tragédia ver tanyát, nem a gonosz. A dobogás meg a hörgés lecsalja a lépteket az udvarra, ezek hová tűntek? Tanakodnak ezen a szemek meg a lábak az és mitől rángatózik elölről a kertajtó? Mintha azt lehetne hallani s én azt nem hallom, de a férjem figyelme igen.

Krisz a kutyavizeletről, én Jill a felmosóvízről találok könyvet és tanulmányozzuk a gyertyányi vagy petróleumlámpányi sötétben. Hogy miért ezekkel vacakolunk? Azért, mert ki vagyunk zárva hátulra s per pillanat nem tudunk kijutni. Kánya vijjog a fejünk felett, bújjuk a könyveket.

Az eltűnt nagynéni nem lett meg, legfeljebb csak a vérrel hátra hagyott nyomai. Lépéseket hall a szemünk s mindent látunk, mégis leütnek bennünket. Csattogásokat hallani még, aztán elsötétül a világ. Egy férfi menekülő lépései ezek az elhalásban, semmilyen lövés hangját nem hozza a kánya.

Mindenünk megvan, amikor magához tér a szemünk. Mindössze a fejünkhöz kapunk . Sőt, inkább a nyakunkhoz meredünk. Kérdezem, hogyhogy nem vitték el a fegyvereinket? Azért nem, mert e gaz mást kereshetett.

Néz rám a férjem, Krisz és igaza van. Velünk meg a zsebekben pihen valamennyi felszerelési tárgyunk, az általunk tanulmányozott kötegek viszont mind egy szálig tova vannak tűnve. A kamrát meg kellene nézni, mi van a többi példánnyal. Az összes pókhálós darab ott hever a többivel a porban.

Csak az a kettő kellett neki? Krisz kicsit, én jobban kétségbe vagyok esve. A kettő feladatból egyiket sem sikerült megoldani, a vér rejtélye se tárult fel. A pancsereknek mi jár, ha nincs szemük vagy fülük illetve a sötétedés kopogtat a fejükre e kennel felett?

Nem sírok, de komolyan kezdek kétségbe esni. Most már három fejtörőn kellene felülkerekedni, ám ha befelé kizárják az embert a házból? Krisz átölel, hogy minél később fagyjunk meg itt e fedett kerítésnél vagy minél. A telefonvonalak nem működnek és ki az, aki pajtába szerel fel vonalat tréfából?

Legalább a foszlányok oszlanak az égen, már nem is fázom. Egyre idegesebb vagyok viszont, mert erre farkasemberek is lehetnek. Kriszre nézek, aki folyamatosan tárcsáz és annak a hangját hallom. De azonfelül nem ad választ a kagyló s csóválja rám a férjem a fejét a borúlátásban reménykedve.

Csak segélyhívást lehet kezdeményezni, de Krisz meg tudja buherálni valahogy. Mivel ingazdozhat az áram, ezért egy hívásra még biztosan van mód. Rádiótelefon halott, mert térerőtelenített a kijelző e kézben. Felveszik a telefont és az uram jön mellém jó hírekkel?

Egy tárcsázás sikerült és harminc percet se kell várni? Egy barátot tudott hívni, mert a segélyhívások korlátozottak s más számot erről nem lehet tárcsázni. Farkasember horda tör be, akikre rátámadnak a goblinok. Az előbbiek ütlegelik a telefont az oszlopon, amíg a legintelligensebbek lehordják őket morgással.

Az nem arra való! Egy hívást fogadnak, egyet meg tárcsáznak. A harmadik körre lefoglalja őket a goblinok támadása. Erősítést hívhattak a farkasok?

Mi a fészer falához kuporodunk, amikor tényleg késés nélkül Audi Coupé tűnik fel az égen és száll le hozzánk. Nem késett, ez huszonkilenc perc volt. Azt mondja a bozontos férfi, farkasriasztót vett és felhőket látván ezennel beszállás! Rögtön nem jutunk haza, a hajléka is jó.

Egy aránylag nagy ház és ázik be, mert elered az eső. Mi a frász lesz? Gond egy szál se! A nagytermetű férfi aki Krisz férjem régi s veterán barátja még régebbről, tetőt vonultat a fejünk fölé rögvest.

Jó kis ernyő meg a terasz is szép volt az előbb, lopakodik fel a hold a felhőtlen égre. Foszlányok azonban vannak, no és a goblinok? Azok túl hülyék a betöréshez, világosodásig semmi dolga velük az utca emberének. Mondja Krisz kollégája, a teát feltéve rotyogni.

Finom és meleg leves, pörkölt savanyúsággal kerül az asztalra borral meg üdítő is van. Denevéremberek hangját hallani, de azoknak is a szárnyait. E vadászok a légi forgalomra veszélyesek kizárólag a háztetők felett a portyáikon. Halad a beszélgetésünk az éjben, miközben kávé érkezik a kezeinkbe illetve fa rakódik kandallóban a tűzre valamint kicsit nézelődöm az ablak párkányában.

A harcos mesél a vacsorája fogyasztása közben, a nagynénit ne keressük. Elkapta egy vámpír s biztosan azzá is lett, de a húgai talán megmenekültek. Azt nem is tudtam, hogy voltak testvérei a nagynéninek. Két falat között beszéli az úr, egy bátyjáról meg öccséről tud még és most meghúzza az üveget illetve kap néhányat a kezünk.

Röstellem, de inkább sósat rágnék ropogtatáshoz vagy valami csokoládét. Az is akad! Akik nem élték túl a csapásokat, azoktól van pár zsákkal. Sós pálcika, táblás csoki, burgonyaszirom és netán szotyola meg tökmag?

Fel kíván nézni Krisz férjem a tetőre, hogy mit látni az éjszakában? Hát akkor már menjünk mind! A zuhanó cseppet látjuk csapadék formájában az úton még pár óráig, de nincs farkas hordának nyoma. Ezek goblinok és rendezetlenül vonulnak a vérszomjban szimatot keresni éji ragadozóként.

Fényre ébredünk mi hárman és az eső átfolyt az utakon, egy ideig hallhatóak voltak a szörnyzajok. Ezúttal sem csendes minden, csak indulás be az autóba. Szél kavarja a leveleket, a bőregereket most is látni a magasban. Jill vagyok s Krisz jól van, nekem kizárólag a lelkem sajog.

(A holló a temetőben károgást temet 3.)

YELLEN községe Jill-el és Chris-szel

A korhadt ajtó hörgése mögött lépés be és hagyni is azt a lépések után magára, zárra reteszelni a hiányos deszkákat követő rambózásból. Olyanok ezek a léptek az éj hangjában a lépésekben kopogó ablak előtt elhaladva s becélozva az emeleti lépcsőt, mintha a zongorán a billentyűk a baritonra tévednének. Nincs itt lent semmi a gazdátlanul lebegő ruhákat nézve a fogason, amiket a huzat libbent meg. Nézelődik a topán, merre maradhatott nyitva egy ajtó?