Yuria balta

Nedves éj megcsavart szivacsa gurul a szálkák szálain. Szűk ereszek bő szókincsű kopogásában áznak a lombok. A törpe szunyálásból ébred, majd felszökken viselt vállain. Ki rúgta fel a tábortűz ágait s tűnt tova a szag? Bővizű függöny áztatja sziklák s kövek orrát, a takaró gyengébben tombol?

Az amazon fehérneműben dobja maga fölé a topot s húzza eztán magára. A barbár kinéz a vikinghez azonkívül, hogy az esőt megszimatolni. Éledjen újjá a tűz a hamvaiból lángra, de közben hajon kell csípni annak eloltóját. Nem inalhat tovább a prérin, a bérceken túl lápos a fű és a lapos mezőn a sár húzza a talpat.

A földek rengetőjéhez bekotyog kabátban és harcos kalapban a nő, hogy átfésüli az erdőt a hegy széléig a mosás mentén haladva. Miért megy egyedül sötétedés után a lány partok csurgó csuklyáit méretezve? A villám meghegeszti a fákat szárazra és az éj elnyelve a holdat, átokban fetrengő macskára mutat hajnal előtt. A viking s a kardforgató fertőtleníti pengék csatája során, miközben levelekről szánkázik dzsungelben a pára leve.

A kisasszony zsákon felüli a tűzifát orzó gnómokat az odulakó mellett, amint egy üregben lángot csiholva vannak ciceregve. Megvan az egyik sarokban az elemelt rőzse pakli szárazon? Az avalon tülköshöz liheg a hiányzó sok fa s hoz majd meleget. A pirkadat érkezése ez a percekben a visszaúton, a törpének melegedhet a közben szerzett ízletes hús nyárson.