Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Yugo szigetek.:magadba rekedve
MotoszkaDaniel 2023. november 24. 12:49 olvasva: 33
Egyik felén a csúcs, másikon a hideg érintése a pihe simulásában (csak éppen érdes az acnak). Az ujjak bírják a kapaszkodást, itt meg kell tartani magam. A denevér életkorán túl, ugyanakkor a halálnál se pálcikázom még az évek számát s elvileg egy hölgy volnék. Nyugdíjas szakállba kapaszkodom itt e szirteken.
Ugye, nem csúszik le sehová az ujjam? Semmilyen kígyó vagy sas meg sólyom odvába nem kívánok betévedni. Az a baj, hogy meg van biccenve a karom. Nincs éppen jól a lábam se. S fáj a mellem, megsérültem mászás közben. Ezt leszámítva jól vagyok és minden felszerelésem ép.
Nem fázom, ami nagyon is jó! Csak fáradt vagyok s kevésbé van kedvem lefelé nézni. Nagyon szép, hogy engem néz a táj és nekem is tetszik az Ő eszmei nagysága. Most már azonban talajt szeretnék érezni a láb, a lábak alatt. Mert hát, egy kötélzet se tart végig. Az folytonosan használódik s engem most megtart végig. Az is igaz, hogy ezek ritkán szoktak elszaladni (illetve elszakadni a mélybe). Én nem is hallottam még hegymászó zuhanásról kötélszakadás végett. Mindössze hangosan gondolkodom itt a magasságban szenvedve.
Igazán magával ragadja a szemet a mélység és a magasság, egyre jobban fáj azonban minden sérült mindenem. Csukódik a szem, amikor mozgás töri meg a hó vakságát a fehér folytonosságában. Na, kitartás! Összeszedni magunkat. Ezek értünk jönnek s akkor már azt is lássák, hogy egyben vagyunk. Na, leszednek most már minket innen. Semmi bajom nőként, csak el vagyunk gémberedve. Meg néhány apró sérülés. Húzódzkodás itt a testemben. Na, integetek is nekik oda pár száz méterrel arrébb. Hogy jól vagyok, élek. Legfeljebb alélt, de jöjjenek bátran leszedni engem itt innen négyszáz méter magasból. Mert megsérültem. De jó látni, hogy közelednek. Rúgják a port maguk előtt.
Hát itt fent bizony nem lehet könnyű közlekedni. Szép, csak cserébe magadban rekedhetsz. Még jó, hogy nem sérültem meg jobban. Na, látom már őket. Most érkeznek meg (kapaszkodnak fel a hegygerincre). Én úgy hat órája lógom itt, de tudok még mozogni s kitart a kötélzetem meg a felszerelésem. Na, integetnek. Akkor jó, látnak. Órákon belül hazamegyünk. Na, lehet búcsúzni ettől a szép tájtól. Még visszajövünk, ám akkor már óvatosabban.
(https://bahir.hu/2023/05/29/tobb-oran-at-logott-egy-sulyosan-serult-hegymaszo-a-szakadek-felett-bosznia-hercegovinaban/?fbclid=IwAR2hOzvlOcHmg9GLUiXWlLuZv4LLQNa-kN-sPUhAMGoVy4mnzhZ6DS2Na0s harmadik felvonás)