Wicca

Minden bérc magasságba öltözik, midőn a bíbor alkony ásít s elteszi magát a völgybe? A fák és cserjék egymásban tépelődnek, aztán a göcsörtből a rücskös ágak kiszabadítják karjaikat. A csúcsra mászó szellő futásnak indítja sétáját, seprűk gyülekeznek a kézbe. Milyen udvarias férfiak! Előre engedik a nőket e tetőről a tágas völgy lábaira.

Leírnak egy méretes kört, izzanak a botok. A lobogó hajak beszélnek az erdő sűrűjébe, de miképpen is látnak éjjel? Megvetett mező felett egyensúlyozva pihenőre melegednek némi percre pajtában, melyet igényes bodza bokor őriz? Lámpában fürdik egyenruhájuk s visszafelé az izzadó főút mellett a madarak alatt haladnak el a csivitelő póznákat néhol érintve.

A söprűk túlhevültek, lepihenten jön rájuk a pirkadat. Gyerekek jönnek a falhoz a támadó szélben, de ők nem mehetnek még az úton túlra repülni. Szlalomban kerülgessék a fákat! Van, akinek ez nem gond? E hegy kanyonján belül felügyelettel a szülők által éjjel megtett táv járdáját szelik.