Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Waschkut cathedral
MotoszkaDaniel• 2020. augusztus 28. 23:02 • olvasva: 180
Az utcán bál táncoltatja éjbe a nappalt. Karok rabolják el a vállamat és egy ajak rám talál a kapualjban. Nem tudom földi nyelven szavakba önteni ízét, aromája a holdtól érkezik és kerítés fűszerezi az ívét.
Az oltárhoz lépek és harang szentsége köszönt. Fehéren tündököl Ő is fent, lelkem kongását hallom? Amíg azon tűnődöm, miképpen lett néptelen ez a nemrégen még lépsüket rovó emberektől az utca, ajkak ölelnek egy lépcsőn, szemem előtt várakozik egy csillag.
Egy vággyal teli érintés sem tart örökké, újra látok a sötétben s a tudatom fénye be kíván járulni lábain a szentélybe. Isten szolgája ilyenkor alszik, én csak imára kívánom kulcsolni kezeimet, pedig az ő szavai bennem nem csörgedeznek. Szeretném mindössze, ha a germán ősök hangjait a régmúltból meghallanám. Ilyentájt, az éjjel érkező, utolsó harmadján.