Vörös kalapács 2.

A párna ébreszt és... nem lő rám senki? Se sarkok, se dobozok. A paplan ölel s hideg ízes kútvíz helyett tálcán pihenő tea a mellette könyökölő kávéval. Langyosra hűlt leves sincsen, ez itt ízletes pörkölt meg éppen rottyantott pirítós csillogó hagymával. A többit épp fedezi fel a szemem, előttem várakozó tekintetek: beszél máris a nyelvem. Apró cukorért nyúlok, az életért való rohanásért szokott eddig a testem, de két nő őszies felhozatalú ruhákban rak mindent alám. Pillanat, azonnal dalolom számukra a napomat.

Elmegy a tündökölés és farkasok vonyítása, lopózás a zárkák mellé valamicske fényért. A mutató fordul a gerince mögött, az óralap megmutatja a vonulását s még arrébb a menetelő léptek szaladása. Toronyból lehet nézelődni, de előtte golyók cikázása felém. Szép ez a várfal, azonban alant lépcső fut erősítésért. Némi visszhangot ütnek a kövek, ez a szépséges kastély üresen mutatós fala.

Hűvös ciripelés s bátor léptekkel a célszerű leugorva rohanni, csak idelent minden poros. Ki lyuggatta ki ezt a méretes lyukat a tetőn? Mintha körbevágták volna négyzetre a padlót. Futás a sötét mögé és figyelni a szegletek árnyékát, hogy ránt - e rajtuk a gyeplő közeledő testet.

Fellök az illat, keresztet vetek. Nem a por szárad az arcomra, hanem csizmák repkednek egyik hajóból a másikba. Gyönyörűek ezek a copfok meg minden váll formás, csak éppen ezek levegővétel nélkül tüzelnek. Szökkenés lajtorjákon és erkélyekre fel, erre még egy deka férfiba nem botlottam. Ordasok maradéka kerget, hová tették a két zárt ajtó nyitásához a kulcsokat?

Kellemes gramofon gyalogoló szava, de fényképezni szemmel az utat! Egyik fok meg pince olyan hűvösen deres, mint a másik. E hordókon van csap, némileg langyos és jó kis bor a garatomra. Többet nem szipkázom, mert akkor dülöngél a járásom s itt helyenként mászni kell a lábaimnak.

A polgári nép távol van az utca hidegétől és tükör előtt ül vagy hideg étellel pult mögött áll. Nincsenek az épületben férfiak? Amerre lépek, ez mind nő s tesznek - vesznek. Lapok hullása könyvben kötött oldalakon, na mérnökök a szemüvegjeik alatt fogyasztják az okkult táplálékot.

Át kell rohanni a hidegen kilopni egy tervrajzot, rázendít a bekávézott legénység valamire a zongorán. Kortyolni megint a tárolókból, itt melegebb a fehér s fáklya helyett pár lámpa ég. Német kórus leszűrődése és ágyneműt cserél a cseléd egy ápolt komódos szobán. Pont átmelegedtem: be tudok lopózni az egyik ajtón anélkül, hogy szökne be rólam a fény?

Szobalány jön huzatcseréért, nyitni az ajtót! Hamis tiszti göncben fekszem, borravalót a zsebből kotorni. Dugitöltényt mutat fegyverrel a fiókban és ölelésért a bárány szeme rám kajtat. Pénzt teszi el magán valahol a mellényzsebbe, ajkára csúsztatok lassan néhány hosszú puszit.

A szállást bezárni, a kulcsot lehagyom egy árva asztalnál. Alszanak el a lámpák, jól meghúzni a lopott bort. Még nem hűlt ki és a kőpilléreknél el tudom kötni haza az egyik járgányt? Ezt a díszes gallért is le kell dobjam, keresni fogják. Ide beletűröm, nem veszik észre rögtön ezen az oldalmotoron.

A lányok kifényesítették a csúzlijaimat, kelek az ágyból. Fénylenek, akár az élő ég felhő nélkül. Miért kell nézni, hogy mit vesznek fel magukra: amíg kászálódom? Elcsent tiszti ruhákba bújnak, most mind a kettejük keze hajat fésül.