Vörös kalapács

MotoszkaDaniel•  2021. november 25. 10:13  •  olvasva: 12

Mit mutat az óra vége? Nincsen rovátka és talánoszlik az éj a hajnalhoz. Elhagyja a hegy a nyolcat és ez farkas settenkedése? Kergetni kell a lábakat haladáshoz, mert az ordasok falkája éjjel nem megy nyugovóra.


Szeretem ezt a kastélyt és húzok a borból itt a gránátok által szétcincált pincében. Jó, kellemes hőfoka van. Sipirc a tapogások hátán, nem biztonságos ilyenkor bástyák tetején futni. Az égből szeme világít, de most nincsen hold. A fáklyák árnyéka viszont beszél. A maradék bort a tábornok irodájában hagyom, melegen tartja a kandalló s közben orzott kincseket visszalopok sunyin.


Beporozom a tetőt és nincs több dinamitom. Az út lefelé vezet s húsz méterre alattam bontott padló. Tompa hörgések, semmi kedvem odaugrani. Hátrafelé nem mehetek, az itt eleső ellenséges katonákat jobban sajnálom. Ha tűzzé éled újjá a holt, az elheverő testbe is bele kell lőni. Mindig be érdemes skubizni a hát mögé, ha susmorog a fal e baljós koszban.


Meghozza a reggelt a magasság illata, ez egyben azonban újabb veszélyt karattyol. Szoknyájuk nincsen, hangjuk az igen s fürgék az óriási csizmájukban. Nem tudok betelni ezzel a szimattal, egy ideig védik árnyamat a dobozok. Ezek gyorsabbak, mint egy csapat róka és bokszkesztyűt próbálnak rajtam.


Az oltárnál futok az asztalnál a létra alá. Dobálgat engem fentről a lány, de nem csókokkal. Pedig azt illik vissza hajítani, vetés és mászás! Ínycsiklandó a szemnek ez az oldal, innen lenézni az emeletről. Lefelé kell osonni, csak óvatosan!


Itt miért nem nyílik minden ajtó? Na, ezt majd legközelebb. Behúztak nekem, nem is kicsit a nők. Ocsúdva révedek a rózsa ablakokon. Nem vagyok hívő s tisztelem őt, de: isten nem akarja, hogy elmenjek? Célkeresztet irányba és meghúzni a ravaszt. Na, most lehet nézelődni a templomban és eltévedni az ereklyék csillogásában.


A hegyek között védve vagyok? Először fel kell tisztítani a bázist. Nem esik az eső, de ejtőernyősök érkeznek bújócskázni. A nők nyomába nem érnek gyorsaságukkal, azonban menő a sisakjuk. Elcsenem a gépet s el kell vele repülni Máltára. Gyönyörűek a hegyek és fogják közre e derekak a repülőteret a támaszponttal.


Völgybe alvó árnyékok, a híd felett lopózva szuperkatonák járőröznek. Nem tudnak felnézni és mire végigmegyek a pilléreken, a lányok igen, csak nem látnak mást, mint a lábnyomaim elhalt zaját. A vár falai hallgatják a gramofont, vigyázni kell a fegyvertelen civil s néhol alváshoz készülődő nőket. Akik feketébbek az éjjelnél, azok suttogni fognak illetve futni a szélben. Hármat kopog az egyik ajtó, fedezékbe! Női többséggel, ezek felfegyverzett katonák. Azonban nem azért közelítenek felém, hogy az esti mesét vagány napszemüvegben felolvassák!


Felszökkenek egy szinttel feljebb, rohanjanak inkább alattam a dekoltázsok. Amíg engem keresnek ott lent, a csúzlibka újra töltök. Leugorjak? De akkor a kilógó szőnyegre, az orrom még élvezi ezt a felszökő illatot. Talán azt hiszik, macska vagy kutya ugrott le, esetleg gerenda dőlt be. A tányérsapkás megy elöl s kezet a ravaszra, mert a lenti szép szobor arca ott középen nap fényét kapja és rám szökhet.


Tetőtér alatti ízléses tornác, a délután később kelti a fenti falakat. A kövezet melegedhet, a bástyák vége veti le ébredésnél a köntöst. Az alakulatot nő zárja, be kell osztani a menekülést útvonalakra. A héja ott a magasban körözve néz rám, hogy induljon a gáncsolás. Megfeszül az ököl.


(Farkasok kastélya harmadik évad)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom