Vörös Hajnal

MotoszkaDaniel•  2021. október 8. 11:29  •  olvasva: 123

Sztyeppéken osonó lábujjaim haját borzolja a hó, az erős cipő orra töri a pelyheket és kristályok olvasnak a kerítés rácsain. A csillagok fent vannak, mert az éj is felfagy. Tüzesíted a forró teát?


A nappal zord lépte zubbonya alatt áll lábakon s igyekezve öt felé figyel. A félő nadrág szárát kucsma nézi. Súrlódva születő ösvények öltöznek, a fúvásban kapaszkodó levelek szőnyeget rügyeznek?


A bíbor reggel az óráját nézi a hegyek lapátolta görgetegek tetején, mikor vetheti át lábát a nullán. Fehér szoknyák orcája nyer színt, a rogyadozó szellő emel szószéket a hangjáért. Gyökérig érő csizmák szakállát tartja fel az áramlat s még bő egy hét a szekéren a határért. Lehet búcsúzik a függönytől?


A hegyen csörtet a gúnya? Nem biztos, hogy a sziklára is felérsz. A hölgyek hideg deszkán langyos padlón toporognak, mi férfiak a szekér bakján. A padon ülve nézünk szembe fagyott nadrágokkal a jég ölelő üdvözletével. Még vulkán se melegíti kabátunk gombját. Valaki megböki egyikünk vállán a sarkot, hogy a kéz tartson.


Markoló kezek őrzik zötyögve és lehet nyelni a gyorsan hűlő forró teát, a lábaink engednek a fagyásból. Ez bögre? Nem is látom még a fülét vagy szemét. Felhajtják a körszakállak a fejem, hogy meg kell emelkedni. A vánszorgás még megy.


Mezítlábas autó zord utastere, fázó lábak pihennek egyenes padlón. A lányoknak fűtött ablakok köszönnek a jégvirágot lelökve. Kint maradó lehelet párája csatlakozik a tűzhányó felé. A szilárd fülűeknek hősugárzó búg a lábuk búbja előtt, tartsa oda mindenki az orrát! Megvan a bögréitek letörőben lévő füle? A maroknyi kályha karját ikrájával szőnyeg alá túrják a finom kezek. A tűzben ropogó szikrák erejét óvni kell.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!