Vitorlát fúj a motyó 4.

A majom kapitánya hiányzik az óceánnak, ám miképpen lehetne az élőkhöz habozni fél lábbal? A szívmelengető délre hajózva boszorkány adja az észt, kalóznak a betyárbecsülete a kincse. A tenger habzása hasítja a teknő orrát, el lehet tévedni a sós és kék áramlat tájában. A nap üres mosolya nem vakító, de a lementét megelőzvén deríteni fel e vidéket.

Kevesebb a part az élénk szél csaholásában, azonban nagy szárazföldek ezek cserébe. Sziklák alatti boltíveken nem lóg kalózok csontváza, ez biztató ómen és a hárpia határvonalakat rajzol. Alakuló víztartományok jelzése cserez, csillognak a szemek. Alkonyatra a maradék három óceán kifosztása rajtol.

Közepesek a kincsek e hajlékokban, több érme eshet a markok közepébe. Ahol fák állnak körbe homok alá ásott ládát és a hőség rőzsét éget, örvény öléből maki vezető a maradék három óceán ura. Döngetés a bűnös honba a kincsekkel, a boszi leszelídíti e körforgó vizeket. Halandó rabló aligha merészkedik ide, nyomás feltölteni a kamrát hét óceán vagyonával! Az örvény szigetek királya majommal a vállán harap almájába, mindig vele hajózik (kezdetben) a lánya.