Veszély a lakosztállyá berendezett pincében

Nem vagyok festő, mégis festek. Álnok ámokfutó vándorlás az életem, a lelkem régóta és mélyen romlott! Naív elgondolás a részemről, hogy bármikor idehajózhat a szerelem. Tőrbe csalt zsandárt hálózok be reményteli nyomulással. Hogyan is hihettem azt, hogy túljárok az eszén egy minden egészében eszes s dögös veteránnak? Pedig én aztán utána loholok hóbuckákon!

A vágy hajt újskót tájakon. Apám lelépett e tágas házból, hol lehet? Nem is mertem a gondviselőmet, a vér szerinti öregemet. Neki szeretnék bizonyítani? Torz személyiség csak bűnt hagy hátra keréknyomként a porban, semmiféle érdembeni emléket a jövő szemének. Az ikertestvérem is okosabb nálam s mindig tudja, hol vagyok?

Ez a szenvedély tombolása a zöld szemek lovaglásáért, de nem érett érzelmek szikrázó tükröződése biztos s egyenes alapokon. Elfogytak, lemaradtak a tanúk és mit értem el? Van pár gyönyörű minőségi képem. Ám tehetséget nem pótol a törtetés, szóval inalás amennyiben elég gyors vagyok. A fakabátnő azonban eszesebb, lakat kattan sebesen cellámon!

Életeken át 2004 (Taking lives)