Védtelen űrkutyák 2. - Kaszál a sárkány

Örvény zavarja a levegőt, mi csapkod a szárnyaival? Keresgél a lény, de az orrában nincsen gőz. Pózna fogja a derekát, meglökték? Mintha megütötték volna. Elhajol a rúdja és fájlalja a fogait.

Öltönybe bújt pap kap a levegőbe, de megy is valamire azzal a feszítővassal? Compó állkapcsát vonja kérdőre, az ellenség  már a lengőajtón belül van.

Árnyék fésüli a rémült s lélegzetét számláló anya haját, egy másik kismama odakint szellemként; babakocsit tol. A szemét eltakarják, Ő is bejönne inkább? Sötét a folyosó, de talán nem hörögnek a falak.

A tűz odakint szórja vörös villámait, az ajtót zárjuk be! A torlasz álljon fel, mert ide nem lát be. A csapóajtó ereszkedjen fel, mindenhová nem követi az embert a hosszú kar kaparó vége. Óvatosan néz ki a két asszony, az immár bealkonyult felszínre. A gyermekek csendben néznek, nézelődik a beton tükröződő tenyere.

(Hang nélkül 2.)