Vaszály hajnal

MotoszkaDaniel•  2021. október 9. 15:46  •  olvasva: 133

Vágtató ló a suhintó kardjával a napozó fennsíkok szirtjein. A füvek sütkéreznek, arcot csapja csak a penge éle. Hó nem hullámzik, ami a lábat marná. Gyufát hasadékban gyújtani? Elfújja kicsiny koronáját a szablya markolata.


A havat szabadságra vitte a hegyek szava? Elmében villan a megmunkált él tükörjéről a haj kék vakuja. A hő keze, ugye nem égett le? A tundra szőnyegén bundájával játszik egy ilyen rézből művelt dúdoló szekrény. A csajok lebomló hajának illatos igyekezete hol van? A copfok nem rázzák rám a vonulatot.


Pasik rikoltása gyérülő fejem fölül, hogy kapaszkodik már a vén autó. Füstöl a segge, segíteni a lányoknak! Nem rohadhat le az egyszál jármű s az üzemanyag is kiszáradhat! A dombok között nem a pehely szorítja az embert, hanem a bizonytalan mosolyú párkányok a sorakozó tető alatt.


A férfiak kevés olajat látnak a poggyász lepedőjében, a nők kukkerba merednek. Van egy leporolt kupakú, akad a távolban valami? A távolság, legfeljebb kettő nap járóföld messze gyalog. Akkor az négykeréken úgy, negyed nap! Ételt a hölgyeknek, a szél lopakodik! Az uraknak ők addig lopva ágyat vetnek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!