Vasmadarak az égen 5.

Megfáradt testemben, de ép elmémmel a papírok felett körmölve, ülök az irodában székemen. Mellettem a szomszédban Helen székel. Most éppen nem ebédel, ifjakat kérdez.

Pilótajelöltek fordulnak meg nálam, a héten mind a feleségemnél kötnek ki és van, hogy délben.

A ficsúr vagy asszonyka az ajtómat kopogtatja és puffját elfoglalja vagy hátát támasztja, a jegyzet lapozza magát nekem a megfelelő oldalra. A véleményt firkantom le vonalakra, amik a tőlem balra lévő helyiség asztalán landolnak. A tollam illetve ceruzám azt írja, amit a fiatalok mondanak, ez alapján választja ki Helen Wright a repülésre esélyeseket. Annyira fantasztikus nekem, hogy visszahívásra, megint embereken segíthetek s utolsó ősz hajszálammal is, értük tevékenykedhetek.

Helen apja, Thomas tért haza, külföldi útjáról. Besegített másoknak. Most leveszi a terhet nagyobbik lánya válláról. Uffergh Wright a felvételt nyertekkel madarakba ül be. Új telepre költöztek az izgalmak, ez pedig a légörvény Círus tartomány pereme felett. Kettős légzsák nehezíti a manővereket.