Vasmadarak 7. - Éjszakai repülés II.

MotoszkaDaniel•  2020. augusztus 11. 23:52  •  olvasva: 160

Tüzes paripán érkezik Álmos. Errefelé inkább a sasok hangját hallom mindig, (valahányszor ide vezérel a szenvedélyem) s csíkjait szoktam meg én, Dollárovits Béla. Azok is vannak többségben!

Miközben szórakozott kedvemben kanállal enném a spagettit, kicserélem másik evőeszközre, mielőtt kinevetnének. Uffergh kinevet, de hát nem vagyok egy sértődékeny. Ketchup-ért nyúlok és némi őrölt borsért. Ezek az étkek mindig jobbak egy étterminél. Ott spórolnak a fűszerekkel, amit a vendégeken hajtanak be, Béla. Intézi felém kommunikációját a feleségem húga.

 

Na(!), minden szép és volt ízletes. Még le is öblítettem valamivel.

Miért nem indulunk? Nem a semmiért jön a barátom, Álmos. Ja? Bocsánat! Nem értettem, mire kell várni. Esti repülésre fel!

De én öreg vagyok már a kimaradáshoz (adok jelzést a véleményemmel.) Nem szólnak semmit, de Helen húga kuncog egyet, mialatt a tükör előtt formálja megint alakosra, amit alakossá kíván tenni. Huhh, most is ez az elképesztően gyönyörű pilóta ruha meg hozzá a nadrág kékje. Azt mondja nekem a szintén szépséges s dögös Uffergh, hogy megismert más valakit, de nem szólt Álmosnak, mert abszolút nem biztos még, hogy abból a másikból lesz valami.

U.W.: - Kettőnél tovább nem maradunk, Béla. Álmosnak mutatom be ugyanazt éjjel. Áh, már meg is érkezett, látod?

(Igen, hallani! Szeli a lépcsőfokokat.)

 

Álmos és Uffergh Wright elmennek szobára, előtte ő magától elfogadom a kávét. Na, vajon miért kell nekik az? J ! És nem! Kanalazom kávémat, de nem mozog a kulcs a zár szerkezetében. Becsukták az ajtót, és nincs kattanás. Akkor más folyik odabent.

Helen húga után jön a gyerekkori barátom s mondja Álmos, hogy mi a helyzet. Le tudta tenni a pilótait. Micsoda?! (ámul Helen feleségem.)

Nézik húgával a bizonyítványt. Ez bizony érvényes. okiratszám, bizonyítvány azonosító, pecsétek, vizsgabiztosok nevei, az intézményvezető aláírása. Szabályos, mint a hold udvara minden negyed végén.

Hogy mi történt? Mi történik itt, igaz? Esti repülés kettő géppel s Álmos felügyeli Miss Uffergh Wright repülését. Ugyanaz jön a víz felszíne felett, ezúttal azonban: napnyugta után. Amikor legfeljebb a fehéren tündöklő égitest ad nagyobb fényt e kanyonnak. Az előtájnak a nagy vizekre.

Én megyek Helen Wright feleségemmel egy új gépen. Húga, Uffergh Wright pedig az általam legutóbb tapasztalt tíz éves vasmadáron jönnek majd mögöttünk. Hát akkor? Gépekbe fel s szállás fel a sötétbe!

 

A legutóbbi, több mint nyolc évvel ezelőtti olyan volt, mintha lementünk volna a vízi világ mélyére. Azt a látképet csak úgy nem lehet elfelejteni. Ja? mielőtt ki nem esne a fejemből mi megyünk az erősebb megvilágítással rendelkező fedélzetén. Ha gond van ugyanis, az nagyobb képet ad a környékre.

 

Úszunk és emelkedünk, az őserdő után jön a hosszú szakasz a vízeséssel. Elég ijesztő ilyenkor nézni a víztükröt. Nem szólok bele, mert nem én hajtom a gépet. Itt ülök a nejem mellett, ha úgy tetszik másodpilótaként.

H.W.:- Nézd csak, Béla. Uffergh húgom első feladata.

Már emeli is fel derékszögbe állva, a gépet, a vízesés alatt elhaladtunk ugyanis a nagy sziklákat érintve s húgának fel kell emelnie madarát a sziklák tetejére. Szép, csak mindjárt elszédülök! J

A víz több mint gyönyörű tükörje érkezik meg hozzánk újra a vasmadarainkhoz, közvetlenül alá. Huszonegy órakor indultunk s éjfél van. Az összes, általam is ismert tájegység meg az egyházmegyék mellett repülünk. A partvonalon és alattunk ismét a feketébe vesző kisebb folyók aprókat hullámzó tükrével. Kisebb szlalom következik a sziklák között, ahogyan elhagyjuk az előbbieket s ez bizonyos értelemben külterület. Érintünk néhány kisebb barlangot. Na, ide Helen úgy gondolja: kell a világítás. Hát különben, tényleg nem lehetne látni semmit.

Egy tölcsérhez közeledünk, egy óra van nem sokkal húsz perc után. Tartunk hazafelé, ahogyan nézem. Azt mondja nekem Helen, méghozzá kérdéssel: - Béla, látod azokat? Az nagyrészt hatalmas örvényt alkot nappal. ilyenkor nincsen forgalom s nem keletkeznek légzsákok. Emlékszel, mikor efelett repültünk el?

D.B.: - Igen. Hogyne emlékeznék, Helen. Alig vártam már, hogy kikerüljünk belőle! J

H.W.: - Kösd be az övedet, kérlek.

 

Néz rám a mátkám. Nem értem, miért.

 

H.W.: - A másikat is. Igen, azt is!

 

Nézem, mit hagytam le. Helen bólogat. Jesszum pepém, mire készüljek? Itt robbanna egy atomtámadás tizeddel kisebb bombája, ez az öv még azt is kivédené. Becsatolom mind a négy övet. Helen ezt nem tudja onnan leellenőrizni, de én megcsinálom neki. Hallja a kattanásokat meg nézi is. Ránézek, hogy kész. Ő nyúl a rádióhoz, és…

Jééééééééééézusom! Miss totál dögös Wright-nak. Uffergh kisasszonynak át kell balerináznia magát az este végében a…

Kivillan a műszerfal teteje fölött az OverLoad TurBine (Turbina határterhelésen!), és hátranézésre van időm. Megdobja magát a gép. Hűűűűűűűűűű, de szép! Belenyomódom az ülésbe. Szépen tart benne, lehet nézelődni, csak elég rémisztő, ahogyan csalinkázunk először a nyugdíjba alvó tölcsérbe, aztán annak az aljától Helen húgának vissza is kell térnie a ringlispíl letelte után a felszínre.

Kapaszkodom s amíg talán nem vizeltem be, nézem, mi tárul a szemem elé. Itt baromi mértékű víztömegek mozognak. Egy deka fodrozódás nélkül. Körbeveszik a gépeket. Felfelé masírozunk most már, követem innen bentről, ahogyan távolodva hagyjuk el az alját.

Álmos jelentkezik rádión, hogy írja Uffergh Wright osztályozását és pontozza a cselekedeteit. Mondja Helen, hogy az öv már nem kell, mert a barlangon még haladunk át hazafelé. Világítás nélkül, ugyanis nem lesz szlalom. Csak a gépet kell mindössze egyenesben tartania itt, az öböl szélén. Megnézem ezeket az oszlopokat, mekkora óriásiak mind a két oldalon.

Helen kommentál, miért nehezítés ez ahhoz képest, hogy nem kell kerülgetni. Más ilyenkor a pikantéria. Figyelek. Azt mondja, a párásodás lehet ilyenkor az ellenfele a pilótának. Meg a denevérek! Az van a mi esetünkben, hogy pára akad, denevérek viszont ki nem rajzanak.

 

Nulla mennyiségű altató kell nekem. Persze, hogy szintúgy a vízen tapsikolva ér minket a hazatérés vége, de hát olyan jó nézni e fülkéből így testközelből a vizet.

Már az ágyamban fekszem Helennel s látom, Uffergh kisasszony vetkőzik neki valaminek. Most, fordul a kulcs s kattan a zár.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!