Tükröződő szikla 3.

A harmattal kelő nap zuhanó cseppjei itatják a füvet még gyerekként. A bozótok cserjévé a fák ölelésében nőnek. A bokrok levelet hullatnak a lenti gyorsvonat patakok hajfüzérébe. A folyóhoz érve a csillagok megfésülik tükrében éjjel fürtjeiket és a hullámzó fordozódással csatolják be azt maguknak egybe. A férfiak, amikor megmossák a lábaikat, a tisztító esőt a föld avarja a gyökereknél reggelre megissza. A hold pedig fényesre csiszolja.

Amikor a sas meghúzza a harangot a délidő az égről ránéz az erdőkre. A délelőtt a vadak vájújának megterített? A nyesteket a réteken tereli össze a kolomp, amit a fennsíkokról vágatok vezényelnek. A járatok csilléje a szerelmes bányák sínein énekelnek a boltozathoz. A plafon mindig délután pokrócot porol, nyikorgó ajtót nyit az arany szellőztetéséhez.

Hangok, indiánok és őszinte sóhajok gyaloglása találkoznak a mélyben? Érmék sétálnak, a történelem többször is széket cserélve és a ritkaságok van, hogy olvasnak egymás életében.

Lóra szállok s emlékezem. Ki tudja, mióta csobognak erre a bércek láncain a por fútta csúcsokon a szél tincsei? Valahányszor bekócolja a hágókat a fenyő serdülő lombja, dombokat kopogtatja a zergék mosolygó kérődző nevetése.

Van kedved hajnalt nézni? (Mindegy, hogy egyedül vagy valakivel. Nem kor s nem nem függvénye.) Ne feledd, a pataknál soha nem tudsz korábban kelni.