Tükröződő szikla 2.

A hegy lehelete megnyitja szemeit, mozgatja párnáját és forgolódik a szurdok. A mindig éber borbély most is időben kel, az áramlatok lepelért mennek s nyírják a tűleveleket.

Nem köhög a hömpölygés, utazó habok csónakjai kapkodják váltva az evezőt a fürdő kavicsok között. Ezt szemléli gyalogoló portyázásában a ló s nekiáll a tiszta vízben szomját csillapítani.

Meghajol gyelője alatt a paripa, az átlátszó forrás ízletes. Mosakodnak az élet teljében merülő fogak. Az aranyásók reggele ez, a tekintélyes méretű szurdok üres. A szerető sugarak kapaszkodnak a szirtekre, akár meg is csobbanhat a fáradt test. De, nem! Viszont szorgalmasan az arcát és némileg a felsőtestét mossa.

Térkép sarkán nézelődik a meleg, húzza már a papucsát. Jól olvassa a jeleket a legény, a dús növényzetű bokrok árnyéka a túlsó bércek teteje körül húzódik. Átgázol a lelassuló patak bátyján a tóhoz, hogy a parton a domb aljához jusson vagy most kaptat a gerincekhez és ott lovagolva egyszerűbben belövi az apró fennsík kezeit.

Új kövület a kölyök a sziklák testvériségében, és a második mellett döntve a csődör nyerít. Benéz néhány hajlatba. Alvó férfiak, nők meg csavargók akiket lát. Ez nem túl izgalmas, de várható. Rá kell bökni időnként helyekre, még mielőtt a dél csengeti a csúcsok tetejét.

Lány integet az egyik ágyban. Odaüget az úr, meg volt hívva egy igazi csókra? Apró foltok szorulnak mosásra. A kötelező ajak találkozásainak megvitatása után a részben takart, de közeli fennsíkra mutat a cseppektől mosolygó keze. Eltűnik a perc pillanatára, aztán kosár nélkül nyeregbe pattan a hátára. Van az úgy, hogy kevesebb munkája van a haboknak.

A fiatal nő emlékezni kísérel, melyik lehet az a cserje. A kellemes félhomály előz a fákról a növényzetre a talajnál, ez a délelőtt vége. A ládára levél hullik, majd leszédül róla. Ráesik pár percnyi ázott erezet könnyben szintén.

Miként illeti köszönet a hölgyet? Megtakarított a legény számára úgy egy tucat órát. A közép korában örvendő férfi fütyül, amíg az ifjú asszony legyalogol a nagy köveken s megfürdik a dús sodrásban. A duzzadt tajtékok üde párbeszéde frissíti a test erejét s kedvét is.

Egy beszélgetésnyi járásra van innen egy ház, ott meg tud száradni a nevetgélő nő. Előző héten készült el ez az elég nagy lak, a bátyja intézte javarészt a csinosításokat.

Haza kell vinni a szemtelen szemű menyecskét, dehát otthon van! Elvágtatnak a tetőre átnézni a tó elterülő és  sokatmondó ölelését. A fák között sziszegnek a trillázó madarak, az ösvényeken vadnyomok. A bozótot valami mindig rázza attól függően, hogy a nap szárnya éppen melyiket kívánja látni.

A délután megterít az ebédjéhez, morog s közben forgatja az étlapot. A villámló eszű csitri nyitja az ajtót, meg adja a kulcsot. Elfekszik mosollyal a puha emeleti ágyon és a madárcsicsergés látja, amint a leborotvált bajusz a vasalt ingtől elcsábult és folyósítja vissza a pár órája kölcsönzött csókot. Ez a lak egy igazi pislogó gyönyörűség az erdő gyülekezete ölén. Erődítmény, mely törökülésben természetes paróka a tájnak.

Másnap elég, ha távozik az úr. Estére elnyergeli haza a hupikék, akarom mondani áttetsző zöld nézésben tündökölő lányt. Éppen főznek, aztán a padláson a srác elréved. Az ottani asztal körül. Mellette különleges könyvek húzzák a polcokat.