Tükröződő szikla

Nem mind kincs, ami csörög és nem minden villám félelmetes kint, ha dörög. A beázó járat a csuszamlást megkerülve dob sziklákat a szurdokba. Leszakadáshoz közelítő létrát kap el a szemem, futunk és szaladunk rajta fel egy alsó fennsíkra.

Hol, a fészkes pókhálóban vagyunk? Amíg ezen töröm a hülye fejemet, az egyik hölgy kiszúrja előttünk a félhomokdombon emelkedőre nyíló ösvényt. A másik lány kitépi a kezemből a fecnit, a harmadik nevet és egyben félig töltött kettő puskát egy fára mászva felfedez. Leugorva kecsesen azt mondja, tiszta a levegő.

A lábnyomokat eláztatták, mosódásban vedlik az alakjuk. Én tárat készítek beágyazásra, hölgy mellettem kéri tőlem a puskát. Ő szeretné megtölteni, adom számára a töltényeket. Patadobogás és üvöltések lentről, a készletemből egy gránátot hajítok deszkák felé. Legurul hamarabb a rövid járaton hozzájuk a lejtőn.

Az utolsó hölgyet az úton haladva pillanatra falhoz nyomom csókkal. Öleli a derekam. A tartalék pisztolyomat kapja kibiztosítva. Beszélgetek vele, csőre van töltve. Suhintja rám a puszit, gyerünk tovább rejtett mosolyban.

Be a járatba, füstöl a kedvünk a fáradtságtól. Elnéztem egy jelet. A torkomat elhagyja a keserű kétség és üvöltök. A lányok vígasztalnak. Leülnek velem faragott patkányfejjel díszített , kifosztott aranyládára s nézzük a térképet.

Kacagva világítja meg elménket a zsákutca. Rárúgok a meztelen téglákra, kapunk egy korhadva nyíló ajtót ládikával. A befüggönyözött ablak délutánt nyit. Felhő nélküli a tornác.

Vállamat borítja két nő, tanácstalan a kezünk járása. A padló egy része dohog, amiképpen reményt hajkurászva dobbant sétálva az egyetlen álló nő. Ajkamat harmadik lépésként csók zavarja meg a gondolkodásban.

A benti ágyon lepedők vannak, azzal idekint árnyékolunk. Fényben nem látszódik, amit a térkép csillant. A lényeg lefelé van, ennek nem örülve szedjük össze a sátorfát. A legfiatalabb követ, hogy a többi zárja a sort. A szűrődő fény oszlatja a kételyt.

Hibás ajtó, régies teremmel. Sarkantyú foglalja el a helyét, dobog a csend. Kiugrom a szabadba a sarokból, a hívatlan vendégeket meglepem. A többi hangot fegyverekből a barátaim adják le s adja oda az eredményt a fülem. Ott a láda, lelakatolva s rejtve egy szekrényben. Némi ruha fésüli a fedelét.