Törött bab

MotoszkaDaniel•  2021. május 28. 00:05  •  olvasva: 150

Én nem szeretnék olyan magasan szárnyalni, ahol elér a nap. Elég nekem a hűs tó keze. 

Zöldbab szára törik meg az egyik vesszőn a minap, fiatalkori szerelmem csúsztat levelet a ládámba. Majdnem reklamálok hangosan magamban, hogy nincsen rajta bélyeg. Mielőtt azonban munkára fognám a hangszálaimat, a hajszálaim tekintete örvénylik le e dombról: az bizony ott van!


Ráülök a deszkák pallóktól lapuló lapjára olvasni, a nejem hangerővel rám mordul: el kell látnia a gyereket. Mindent hall, türelemmel kopácsolok. Lenézek magam mögé az elhúzódó alföldre. Onnan nyugatra a hegyeken kapaszkodott egy tarka. Hogy mi lett a fürtjeivel nem tudom, mert a csinos válla egy idő után nem küldött a büszkeségtől fűtött mellemnek választ.


A tátogó ég kiderül, a gyermek készen van? 

Na! Képen töröltem a deszkát, most pofon vágom egyszer még a pallót. Elhiszem, hogy erre behisztizik a hangja. Beugrat, amiképpen fogyasztja a tízóraiját, mert morog.


A szurdokban a Móricz gát duzzog, mert a köntöse továbbra is gyűrött. A löszfalra nyögheti magával a kerék, oda lesz a menet e változó szintű úton. A díszleveles láda rozsdás rácsozata nem tudom miképpen csinálja, de jól nyomja! Soha nem nyűgös s ha onnan tovább megy az ember keletre, pap eheti az ízletes kekszet. Na azt hiszem, itt megállunk visszafelé: a gyereknek vásárolni ebből az édesből. Én meg az asszony sokat ettünk belőle, a poronty most a soron következő.


IV.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!