Tél

 

Dér cammog a folyón, vigasztalja a partot. A szegélyt, melyet a köd fogad be magához. Zúzmarás délibáb csónakázik evezőjével tova fel. Nem látom, a kanyar végét eléri – e?

 

A fák egymás után tolakodva keresik ágaik csúcsán a kilátást.

Most már látom, a csónaknak sikerült – e az átkelés? Ez egy belógó, elfáradt fa dértől fázó ága.

 

Kóbor úszó evickél a tükörjég sivatagán, itt maradt egy botról még a nyárról?

 

Font létra lóg a bemosott part széléről alá, helyet kérnek maguknak a befagyott nádas didergő szálai.

 

Egy – egy gyufát gyújt a tél, ami sárgás körben úszik szerte a holtág felszínén.

 

Néhány hápogó vadkacsa tart meglesni a csónakot, célba ért – e?

 

A sárga örvény gyalogol és megpróbálja cirógatni a holtág fázó szélét.

 

A zúzmara nem hátrál, ő nem ismeri a kegyelmet és köd palástját zúdítja az erdőre. De meg kell küzdenie a part mentén gyűrűző, úszó sárga körrel.

 

Alulmaradni látszik a zúzmara segítségére érkező köd. A sárga örvény segítő csónakja kikötött. Nem volt elég gyors a köd.