Tegeződés a vonaton 4.

Lehúzza az eső a függönyt, megtisztul a peron. Sündisznók kelnek át a vékony ködön, a por odébb sorol.

A reggel első perceiben dolgozik a gőz, a zakatoló ülésekben lány tanul. Öltözéket cserél a szemrevaló nő, egy rétegtől megszabadul alul.

A megállónál mellé kerül egy barát, emelkedik a tárcsa. A szöveg duruzsol, de nem érdemli ki a csókját. Az ifjú nő beszélget vele, habár mélyült a dekoltázs. Elmegy a negyedóra, a kerekek jeleznek egymásnak s a síp is felcsendül: Indulás! Újabb hölgy a bársonyokban, közrefogva így ablakhoz a hangulat. Felnéz pillanatra az egyetemista, cuppanások nélkül csókok csattannak, azután a fiú leszáll egy állomásnál. Azt mondja a barátnő, egy fedő dumával elhajtotta.

Felzakatolnak újra a csapadéktól még csöpögő kerekek, halad az asszony az oldalakkal. Az állomás ponttá szelídül, húzza a gőzös szépen a vagonokat. Szürkül az ég s kopog valami hátul. Csak pár percre a boltozat megmossa az ablakot. Férfi érkezik a végzős asszonyhoz. Leguggol s kérdéssel jön. Nem kéri, de kapja a csókot és nagy örömére helyet foglalhat a lányok között. Fogja mindenét, mert átcuccol. Tanulóba fogja: valószínű, Ő is vizsgák előtt áll. Nem zavaróan mormol és van, hogy kérdésekkel előáll.

A bűbájos lány készülődik alváshoz, előtte heveredik egyet a férfi rövid, baráti csókjához. Az ég tisztul. Látja a karjaival, itt valamelyik kavarást szerelemmé csavarhatja a huzat. Az esőfelhők párnájukba fekszenek, jobbról a csábos dombok? Dübörgő, kedves kerekek. Egy óra múlva leszállás.