Tegeződés a vonaton 3.

Megbeszéli egymással a sodródó pókháló s az ugrándozásban meggyűrt nyúl, hogy mi legyen. Néhányat szökell, amíg a szőtt ágyon utazó pince lakót arrébb löki a huzat. Átkel ez a szépség a síneken, mert valami közeledik. Ez a dolog zakatol!

A vasút lánya bepöfög a peronokra. Lassít a gőzölgésben, de nem áll meg a vasparipa. Az utasok kellemesen csevegnek és vihognak. A lány hajítja a lapát szeneket, most mehet nyugovóra! A legközelebbi megálló egy kilométer múlva s arra be van pakolva a menet.

Száll fel a nap, egyetemistát lep meg a tanulás folyamán a zöld szemű s festett hajú nője egy csókkal. Ha az ajak kellemesen köszönti a másikat, az általában hangtalan. Vékony mellényben minden végzős bájos s a lányoknak féláron jár a bazárban vasutas póló. Olyankor csak árnyékok a falon játszanak. A finom karok meg van, hogy ölelik az ujjakat.

Magában zörög az ablak sarka. Pillantásokra nyílik a csók mosolygó vége? Halkukésból hangoskodásba átcsapó sípolása a meneteléseknek, ez már az állomás lehet? A hölgy helyet foglal az úr ölében.

Leszállás előtt megválasztja a vállát, együtt szállnak le. A hosszú úton kor reggel alszanak a párnák. Lépcsők ereszkednek. Baráti csók vége még, kicsi cuppanásra az ülésen.

Menni kell a fokokra. Állnak fel családok, fiatalok. A gőz a kürtőből adja a vezetőnek a sapkát ott elöl, a mozdonyon. Kiszáll a tárcsa szintén, ez a járat ma már nem közlekedik.