Tegeződés a vasparipán 3.

Amikor az ölelő s forró karok elmennek a völgybe, pihennek a tavasz követei. Támaszkodnak könyökeikre, a lágy szirtektől érdeklődnek: lehajthatják - e itt a fejeiket?

Felkészül suttogásra a kémény, ezek már a duruzsolás percei. A hölgyek s urak szállnak a vagonokba szorgalmasan. Ezek javarészt ifjú párok. Azért szállnak fel fiatal házasok is, gyermekkel. A síkságtól indul a járat, át a csizma szárán. Lépegetésbe kezd a zakatolás, a gőz munkába áll és van ahol csók csattan.

Mire a lábbeli ujját a szerelvény az este csillogásában megtapintja az öböl széle tárul az ablakokból szülők s fiatalok elé. Csendesül a tenger moraja, mintha sörrel kínálnák. Néhány pár vonatozva megy előrébb nézelődni. Felkapják a gyerekek a fejüket, mert a mozdony menetelése gyorsabb futásba üget. A remekül szórakozó társaság magához tér a bűvöletben, ez a tágas sziget! Átdübörögték magukat a vonat kerekei a hídon.

Alább hagy a szenes lány részéről a lapátolás, ez egy nagy állam a sós víz szívében. Helyenként a kanyarok íve mellett, étkeznek s nevetgélnek az utasok. Előkerül néhány lap olvasásra és magyar kártya. Bérc vonulatainál derülnek, osztja a hangulat a vigyorokat. Mire kinéznek, és: Csak nem az Etna?