Szter Versz 6. - TOLVAJOK ALKONYA

Szúr a karma, ledob a lovad. Kardod töltődik s a benned forrongó düh villáma égeti a derekad.

 

Apai nagyapád csábítana egy lejárt eszme felé, de a sötét világossá tesz. Mosoly kétélű kardján a váratlan segítség.

 

Bosszú élezi rajtad gyűlöletét, kelepce veszi útját az ég felé. A barátod újra gyújtja szívedet, ő maga pedig az erőé lesz.

 

Olyan számodra, mintha véget ért volna a világ? Meglehet. A rend meghalt, vörösen tiltakozik s vívódik a kétely. Menj haza, mert koronád várjam hogy feltegyék a fejedre.

 

Lázadók tapsviharát fogadd és mosolyodat fakaszd. Egy roncsvadász hajóján a nép úgyszintén fogad. Nincsen kedved megbeszélni valamit? A szikrákig lerombolt halálcsillagon, a tükörben ragadt önmagad. Vedd el pusztító kardját s öltsed fel tolvaji palástod.

 

Csak nem üres folt a múltadban? Ki volt anya? Talán övé e sötétkék hacuka? Elegáns mint minden csillag fénye együtt. Roncsot vezetsz, de valahol vagy és valaki lehetsz.

 

Rúzsra fel, Rey Skywalker! Te pedig, Kira. Mint Palpatine unoka, szabadítsd a néped a tükörből fel!