Szokásos lány kékes szemekbben és ez fehér póló

Rebecca

Ő nem az enyém és nem is biztos, hogy valaha az lesz. Nem lehet csak úgy kivívni a hon csodálatát. Elfoglaltságom nem lészen, irány a dombok ölelő kedveléses érdeklődése. Pár nap múlva esedékes s az érkezés legyen ide a majdnem hegy pereméhez.

Hol is van ez a jogi egyetem? Csak oda kell találni, a kanyarok minden értelembeni dobáló zihálásából a személyem megérkezve. Itt most Őt meg kell találni az emeletre feljutva s már messziről kiszúr engem, oda tessen fáradni a szemem zöldben. Csakhamar csak Ő marad és ezennel Én üljek le, mert Ő jön iménten az ölembe.

A szeme világa csillog ide az enyémbe, a nyílt sziklák dombja mellett e fehér pólóba borítva Őt is nézzem s most ide van rám fekve és az ajka nyílik nekem? A szépesen fehér fogak várakoznak e dombi fuvallaton, ez az Ő válasza lészen a szemem kérdésére? Akkor Én most a szeme kérdését nézem és az Én kérdésem ŐHozzá csókban érkezve a dekoltázsban tevődik fel nékem. Ezzel nincs elnyerve az Ő szíve, ez a ráhelyezett csók negyedik menete az ajkain és engedi azt magán elsimítva (uralkodni) egyengetni e terelgetésben.

E szemek szerintem most is kérdeznek. A jelentős dekoltázs szilárdan álló kérdőjel és akkor ez az Ő kérdéseinek ütköztetése a szemembe. Nézzen abba bele s így is a jó, mivel Ő szeretné Ezt. Azt, hogy itt legyek.

Olyan, mintha e nap soha nem érne véget. Az Én részemre lesz előbb vége. Azonban, amíg a kicsi kobakja ide simul, leszek ezen irodák illetve termek előtt az Ő fotelje. E nyílt fehér pólóban pediglen időnként ezen 'asztal kínálatát' szemügyre kell vegyem.

Bár minden szép és hasznos örökké tartana. Ezen elmélked a lelkem szenvedése e csókok érkeztetése alatt. Én szerelmet érzek, Ő a szeme alapján a biztos szenvedélyt mindössze. De: Örülök, hogy Vele lehetek!

(álom. Ugyanazonnak a negyedikje)