Szóbeszéd A Vasparipán 3.

MotoszkaDaniel•  2021. október 17. 16:44  •  olvasva: 22

Hűvös a levegő, pedig nem kifejezetten sűrű a szellő. Cserjék vesznek maguk köré sálat, még csak ősz van! Nem mennek a lépteim a szélben, emelem a térdeket az alig karcolt betonban. A kátyúk néznek, viszont úgy tart fel a borzolás: cipő rajtam, ami lábamon papucsként kendőz.

Kedvenc járatot dübörög a nagy csipogó, egymásban úszó ajkak ölelik a köszöntött őszt? Vágány menetel a peronra, a séta kúszásra csúsztatja a pulóverek emelkedését ablakok mellől. A zakatolás lassul, sípolást lát a mozdony elöl. A fiú kelne leszállásra, húzza viszont vissza női ölbe az illatokon szálló lebomló hajmező.


A szenes lány lépked le, fújja őt a váltás. Szén a kazánba a kéményhez lapáton bekanalazva. Eme asszony most elengedve szabadságra egy hónapra. Landoló lépések, földet érő topánok tapogása. Babaarcú kéz kopog a vállára és együtt távoznak a váróból. Ajkak szemeznek egymással s néznek, hogy ki ez a férfiú? Talán később a szél a levelek csónakán megmondja. Meddig tartja az október a meghullott levelek kapaszkodását vagonok tetején?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom