Szóbeszéd A Vasparipán 2.

MotoszkaDaniel•  2021. október 17. 16:43  •  olvasva: 120

Árnyék hinti árokban a harmat cseppjét, fenyőfa várakozik táplálékra. Tölgyfa megy fésűért a háta után nyúlva, mert bozontos a koronája. Most az alvó hidat nézi, mivel senki nem csókolja a másikat meghitt s zajos csendű sétán. Duzzognak a fiatalok? Nem hiszem, de miért ment szabadságra a zakatolás?


Október hozza el mindig az őszt, de dologtalan sínek nélkül magányos a szerelem. A vágy tekintget a korláton, üres peronokra a csoszogás falatoz hulló szimatot. A szőlő bérli a kacsait? Csak amíg pótló buszokkal a telkekre baktatnak berumozva az emberek. Már most hiányolja minden kéz a kapaszkodó mozdulatot.


Csörögnek a gesztenyék és zúdul a zúzott kavics. Vonat még nincsen! A vasút kényszerpihenőn s addig esővíz nyugtatja az áthaladó lépteket. Üzemvágányt tölt csak a lány, ez pislákoló széngőz kint. Valamikor neki is jár szabad a napból, de most jóval több jut ki. Azért a mozdony ritkábban és belehúz a kürtbe. A tea nem gőzölög, e szép füst viszont igen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!