Szóbeszéd A Vasparipán

MotoszkaDaniel•  2021. október 5. 22:22  •  olvasva: 143

Sárga haja van a napnak és fürdik a parton. Kabátka érkezik velem szembe, vállakra omló tincsek fekszenek el az alvó blúz kezén. Lövök s beáll a fekvő szirt az alkonyon. Lebukó bukszát emelek fel, melyet köszönő szóval fogad a gyűrűs női tenyér.


Kendőt veszek tisztításért a gépem szeme elé, jöhetnek az újabb képek seregei! Illat üti meg a tekintetem. Enyhén behajolva kérdés a hölgytől, ölembe ülhet - e a kíváncsisága? Fel a poggyászt az emeletre. Megértem, hogy vonatról kinézve más a táj íze. Úszó tornyok a vízen, én tevének nézem ezeket. Nincsen nálam sör, Ő előszedi pohárral a borát.


Zakatoló ősz nyomja a gombjaimat, elképesztő csillogások! Kötögetni kezd a lány valami sapkafélét. Készítésekhez emelni kell a kart mielőtt kanyarodna a vonat, mert feltűnik kettő elsimuló hegyvonulat. A madarak pihennek? A tükör nem. A csajnak ugyanis ránc tüntetéséhez segít tükröt tartani a markom. Ízléses nyaklánc ringatózik a nyakban, a domborulat alá téved a nézelődésem. Ott pedig övön szép csat!


A tevék Aladdin lámpáján kelnek át. Ufó rajban, az égen gyülekező bárányok ujjnyi foszlánya oson dél felé. Isteni ez a szimat! A tár helyére tenyerelek, mehetnek még a képek? Lubickol a nap ereszkedő forrósága. A kisasszony arca az ablakhoz nyúlik a látvány élvezetéért, egy fürdőző feje látja el színnel e megalonnyi árnyék szélét. Becélozom a köveket, amíg ez az asszony a távolba követi a lámpa útját.


Lekapok még egy árnyat, az messzebb van. Nagyítok, utána kártyát cserélek. A fotóapparátus megy a zsákba, a kanyar meg jön. Egyenruhás lány csörtet át lapáttal szénért. Törjön is fel a gőz! A nő gépet ad nekem, azzal is lőjek? Fordulás az északi részre. Köszönnék neki, hiszen vissza szenderedett e néhány percre s pihen a túlsó ülésen. Enyhén felállva feléje szabad az ajka érintése.


Nyitja a fedélt, érkezni fognak a felvételek. Mutatós egy készülék! A végállomás egy óra múlva fütyül, dolgozik a kémény. A hegyek szelei fújnak, jobbról lösz magasodik s a kicsi fennsíkokon jópár telek! Az alkonyat ágyat csobbant a déli hullámoknak, adom a nőnek a gépét. Mind elhasználtam a tárhelyét, melyre ránéz. Én pöfögök tovább, ő leszáll. Előtte mosolyt lehel szájfényével közeledve az ajkamra. Egy szellőnyi cuppanás s már száll is le, a dombokhoz érkezett látogatóba az öccséhez.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!