Szentjánosról a Szentháromság térre

Méretes sebességváltó

Egy az. Csak egyvalaki, aki a tekintetnek hiányzik s Ő mért nincs itt? Emelni a patákat a lépcsőkre, mert kettő hölggyel kell szállni a járatra. Jobbra a folyam, balra az egykori Posványos fekszik.

A nézelődő dekoltázs terjedelemben csillog a szemnek, az ajaknak azonban szájkosarat ad a ringatózó csuklón. A szőke ajkak mosolyognak, szóval a kosár ölelte s takarta nőiességnek hátra arc! De van itt a hát mögött másik pofika, neki köszönhet az ajak? A folyómellék ágyától tart a zötyögés északnak s az indulás nyugatról indult. Nincsen leülés, de baráti köszönő csók van!

Az elme álmodozhat másról, de csak ábránd marad? Pedig érdekli a szellemet a test mellett a kitárulkozó agy. Nem mintha ne lenne élmény az ajtók záródása s hozzá az utazás hangulata. Csak hát minden csóknak elmúlik egyszer a lenyomata.

A behunyt szem elvan az ölelkező mámor édesvízi s hajoló hajtásában, csak a borotvált szakáll kíváncsi a másik hölgy talán hajolására (is). Azon kapaszkodásért e járaton nem jár puszi csücsülése sem, de legyen már összeülés vagy állás beszélgetésre. Kopogtat az ablakokon a folyó illata. Egymás mellett végre a térdek és párbeszédre kész tekintetek.