Szalonképes dörej 3.

Paripa kezdené meg az ebédjét s belehúzzák a harangot. Megmozgatja ütemre a fülét, be tud fejezni minden falatot.

Kikötik a nyakát a mosásban ázott korlátról, van azonban még fogyasztható zab! Jó lesz az estére a robajok után? Lehet azt csipegetni a hálószobából.

Amíg tart a paci le az úton Pestre, Budán ott fent a szolga az egyik felmosás koszos vizét löttyinti ki az istállóból. Daliás lónak is meg lehet vetni szépen az ágyát, az ágyúk előkészítve? Cselédek, asszonyok töltenek bort, ízletes szarvas pörkölt a tányérokon.

Beigazított, gyönyörű durranások, elő a kötelet s a rönköket. Néhány kell csak és futólag a fa rakása, nemrégen vala zápor. A talaj aprót beázott, aztán nehogy az ágyúk feldőljenek!

A fa nem nedves s a gyufa foszfora is meggyúlásra kiéhezett. A kanóc unottan ásít (ő meg füstölne). Uraim s hölgyeim, minden mehet, az ég is kitisztult!

Negyedik löveg kell? A felhőket két kézzel félretoló nap azt mondja, hogy nem. Legalább most már látható is a füst sistergő arca. Egyet ásít az izmos ló lába, paták csattogása ébreszti uzsonnára a szurokot. Kezdhetik tisztítani az ágyúkat, megérkeztek s katonás dísz alakzatában felállnak az iderendelt vendéglovak.